Szaunás hét

Mikor legutóbb nyugvópontra jutottam emlékeim elektronikus rögzítésében, valahol ott hagytam abba a mesét, hogy Nansszel épp az IKEÁ-t készültünk felkeresni. Tervünket megvalósulás követte, és a legutóbbi egyedüli látogatásommal megegyező időtartamú túrát tettünk a svéd áruházban, ezúttal azonban leginkább a háztartásunk számára szereztünk be kisebb-nagyobb dolgokat. (Finnül a háztartás talous, ezt még Miika mondta a múltkor, mert a cukros zsák oldalán a taloussokkeri felirat szerepel, és rákérdeztem, mi az a talous. :)) A bevásárlást minden igyekezetünk ellenére nem sikerült kisebb ívűre alakítani, mint a péntek délutáni Prismás túrát, ugyanis pontosan ugyanannyit fizettünk itt is. Ellenben számos - kajához viszonítva kevésbé múlandó - elemmel gyarapodtunk: kisasztalkával, tányéralátétekkel, egy hőálló sütős tállal, ehhez való azbesztes edényfogóval, egy éles konyhakéssel, pohárkészlettel, sőt, felmosófelszereléssel, és mivel akciós volt, minden szoba elé lábtörlőket is vettünk. Meg persze magunkra is gondoltunk, Nans vett néhány díszpárnát, én vettem magamnak egy meglehetősen vastag plédet (szerencsére ez is akciós volt, és azóta nem fázok éjszakánként :)).

A vasárnapi nap zömében a pihenés jegyében zajlott. Rendesen kialudtam magam, bóbiskoltam egy jót a Forma-1-en, elkészítettem az órarendemet a szokásos Excel táblázatban, felfrissítettem egy-két mikroökonómiai ismeretemet, és estére a múlt heti betegség legtöbb tünetétől is szerencsésen megszabadultam. (Mostmár csak kicsit vagyok taknyos.) Hétfőn reggel teljes lendülettel indultam egyetemre, a finnórát élveztem a legjobban, mivel az azt megelőző szakmai előadást egy másik előadó vette át, aki meglehetősen álmosító órát tartott.

Az órarendem - nem a legjobb, de megteszi - az I. periódus megterhelőbb, cserébe novembertől kevesebb órám lesz.

Hétfőn estére szervezte meg a karunk guildje az első nemzetközi találkozót, ami egészen pontosan egy szaunaparti keretein belül öltött testet. Mivel a múlt héten megvontam magamtól ezt az igen kellemes kikapcsolódást, hétfőn este lelkesen indultam útnak a kampuszra. Sok ismerőssel találkoztam, de új arcokkal is megismerkedtem (bulgáriai, mexikói, török ösztöndíjasokkal). A szauna jót tett, a sört olcsón adták, a melegszendvicset-palacsintát pedig ingyen. :) Mivel hajszárítót nem vittem, vizes hajjal meg nem szerettem volna hazaindulni, picit hosszabbra nyúlt a beszélgetés, aminek aztán lett egy szerencsés végkimenetelű következménye. :) Az 550-es buszról épp a vonatra készültem átszállni Huopalahti asemánál, de a leszállás után a tájékoztató panelen lelombozó látvány fogadott: a következő vonat reggel 5:09-kor indult hazafelé. Szerencsémre 0:15-kor befutott az állomásra az utolsó 41-es buszjárat, ami 15 perc alatt hazahozott, és még közelebb is tett le, mint a vonat. Legközelebb azért jobban figyelek majd... (upsz!)

A Huopalahti asema kihalt lépcsői - szerencsére a következő busz 41-es volt, és hazahozott. :)

Kedden - mivel a kedd esti előadásomból a jövő héten lesz csak az első alkalom - abban a hitben indultam el, hogy 11 körül megebédelek az egyetemen, és utána kísérletet teszek a Parlament épületének megtekintésére. (Korábbi emlékeim szerint minden nap 13 órakor indult a körbevezetés.) A terv aztán egy kisebb malőr miatt változott: az előadás közben rezgett a telefonom, Nans nem tudott a kulcsával bejutni a lakásba. Az előadás után ezért hazasiettem, és együtt próbáltuk megoldani a helyzetet. Az ajtót kezdetben az én kulcsom sem nyitotta, de végül némi erőlködés után mégis bejutottunk. Eldöntöttük, hogy jelezzük a problémát a HOAS-nak, én pedig visszaindultam az egyetemre. Miikával ebédeltünk, majd ő órára ment, én pedig Helsinki központjába vettem az irányt.

13 óra előtt egy kicsivel érkeztem a Parlament elé, ahol a biztonsági őrök elmondták: a 13 órás turnusok csak nyári időszakban vannak. Gondolhattam volna, hogy megkezdődött az őszi ülésszak, és emiatt csak hétvégén látogatható az épület, de a szombat 11 órási indulást ezúttal már a lehető legnagyobb bizakodással véstem fel a naptáramba. Mivel tétlenül hazakullogni nem szerettem volna, random sétát indítottam a városban, és felfedeztem pár új helyet.

Az idő borongós-esős volt, de ez nem tántorított el - biciklik a főpályaudvarnál.

Elsőként a Szent János-templomhoz (Johanneksen Kirkko) sétáltam el, ami két, 74,2 méter magas tornyával már messziről is elég impozáns látványt nyújt. A város legnagyobb temploma neogótikus stílusban épült, 1891-ben szentelték fel, és a nevét a 21 méter magas Johannes-dombról kapta, ahová építették.

Johanneksen Kirkko - tényleg nagy, és az ablakai is nagyon szépek.

Mivel a templomból kilépve már igencsak esett az eső, nem vesztegettem túl sok időt, hanem a frissebb útikönyvem által megtekintésre javasolt Dizájnmúzeum (Design Museo) felé vettem az irányt. Ez mindössze egy bő fél sarokra volt a templomtól, így hamar odaértem. (A belépődíj diákoknak 3 euró.) Az állandó tárlat keretein belül a híres-neves finn dizájn fejlődésébe nyerhettem betekintést, az emeleten megrendezett időszaki kiállítás pedig Oiva Toikka üvegművész műhelyében készült használati tárgyakat, madárdíszeket, kompozíciókat mutatott be. Az igazat megvallva ritkán járok ilyen helyekre, de a látvány teljesen lenyűgözött és magával ragadott. Egy, az alkotóval készült kisfilmet is megnéztem, és igazán érdekesen beszélt. Sajnos odabent nem lehetett fényképeket készíteni, de nézelődjetek itt vagy itt. :)

A Dizájnmúzueum neogótikus épülete - egy tiszta és kellemes köztér.

A múzeumtól a part felé vettem az irányt, és jó, hogy így tettem, mert így közelebbről is megnézhettem egy már régebben kiszemelt célpontot, a Vásárcsarnokot (Kauppahalli). A hosszúkás téglaépület 1889-ben épült, még ma is bőséges áruválasztéka, tiszta pultjai vannak, érzésem szerint a legtöbb a halpultokból volt. :) Többek között echte magyar libamájkonzervet is tartanak. Mivel az árak a csillagos eget súrolták, nem vettem semmit, de körbesétálni is szép élmény volt. :)

A Vásárcsarnok épülete - találtam magyar libamájat! :)

A pultok lenyügőzően szépen elrendezettek és bőséges a választék.

Mivel még gyermek volt az idő, az időjárás meg esős, úgy döntöttem, hogy a korábban már kiszemelt Bankmúzeum felé veszem az irányt. A Szenátus téren azonban egy szabadtéri kiállításba botlottam, mégpedig az "United Buddy Bears" medvéibe. Ezek körös-körben szinte a teljes teret elfoglalták, a mottót most nem próbálnám meg magyarra fordítani: "We have to get to know each other better - it makes us understand one another better, trust each other more, and live together more peacefully." A medvék között kis hazánkét is megtaláltam, érzésem szerint nem a miénk volt a legötletesebb és a legkifezejőbb, de azért jó volt látni egy ilyen kezdeményezést. (A medvék egyébként többek között bejárták már Hong Kongot, Isztambult, Tokiót, Szöult, Sydney-t, Berlint, Bécset, Kairót, Jeruzsálemet, Varsót, Stuttgartot, Buenos Airest, Montevideót... :))

Medvék a Senatorintorin - a piros maci Magyarországé. :)

Az eső megint igencsak eleredt, ezért szinte futva érkeztem a Bankmúzeumba, finnül "Rahamuseo"-ba. A múltkor már részben megtekintett tárlatra ezúttal picit több időt szántam, de a végére így is alaposan elfáradtam. Megtudtam például, hogy a pénznek megfelelő finn "raha" szó jelentése eredetileg mókusbőr, a vaskorban ugyanis a különféle állatbőrök jelentették a fizetőeszközt. A múzeumban láttam mindenféle pénzeket, ledarált euró bankjegyeket, egy interaktív játék keretein belül pénzügyminiszterként többször is felkelést robbantottam ki az egyébként nyugodt finnek körében, pár hasznos ténnyel gazdagodtam az euróról és annak kezeléséről. (Például azzal, hogy az ötszázeurós bankjegyek annyira ritkán vannak forgalomban, hogy anyaguk elhasználódását tekintve átlagosan hetven évig szolgálnának minket... :) A legsűrűbben koptatott bankjegy egyébként a húszeurós.)

Kiállított mókusbőrök - szavazólap az EU-csatlakozásról, 1994-ből

A múzeumból kilépve úgy éreztem, "eleget adtam a kultúrának", és hazafelé vettem az irányt. Útközben csörgött a telefonom, Miika hívott, akivel azonmód össze is futottunk, és vettünk néhány üveg sört. Nansszel és Miikával ugyanis Nabilhoz, és az olasz szobatársához Giancarlohoz voltunk hivatalosak estére. Stílusosan olaszos este kerekedett, Giancarlo pizzát preparált, aminek elkészítésében mi is aktív szerepet vállaltunk. Emellett megismerkedtünk a harmadik, német lakótársukkal. Megtudtam, hogy Nabil eredetileg marokkói, így a hatfős különítményben nemzetek szerinti eloszlást tekintve volt: marokkói, francia, német, olasz, finn és magyar. :) Az est fénypontját természetesen a pizza jelentette, de míg az sült, mindenki random, általa nem, vagy csak részben ismert nyelveken próbált felolvasni... :)

Tervmegbeszélés után munkábaállt a stáb. :)

Kisvártatva elkészült az első pizza - habár Giancarlo elmondása most sütött először, ötcsillagos volt...!

A tartalmasra sikerült kedd után egy pihenősebb szerdát irányoztam elő magamnak. Az előadásokra természetesen bementem és koncentráltam. Megvolt az első gyakorlat is a "Networked Multimedia Protocols and Services" (röviden NMPS) nevű tárgyamból, ahol megkaptuk a december végéig beadandó házi feladathoz az első instrukciókat. Egy francia sráccal szerveződtem csapatba, kedden tartjuk az első megbeszélést arról, minek mikor és hogyan fogunk neki. Kezdem érezni, hogy akadnak majd bőven a sulival kapcsolatos feladatok is...

Csütörtökön egy igen zsibbasztó NMPS előadás után (szünet és levegővétel nélkül 90 percen át az RTP protokoll fejléceiről és kiegészítéseiről volt szó) Miikával ebédeltem, aki aztán a finnórát követően hazafuvarozott minket (Nabilt, Nanszot és engem) magához. A délutánt nála töltöttük, leginkább pihenéssel. Vettünk fagyasztott pizzát, pár üveg sört, filmet néztünk, és Miikával kipróbáltuk a saját házi szaunájukat is, ami kicsi, de annál hatékonyabb... :) A szauna jótékony utóhatásainak köszönhetően a film végére el is bóbiskoltam, éjjel meglehetősen jót aludtam.

"Csak ne kellene még péntek reggel is olyan korán kelni" - fogalmazódott meg bennem hat óra harminc perckor, mikor pénteken reggel csörgött az ébresztő. (Igen, tudom, én raktam össze az órarendem, de az Operator Business nevű tárgy kifejezette érdekel - ezzel nyugtattam magam.) A helyzetet fokozta, hogy a 7.34-es buszhoz 7.33-kor értem a megállóba, de valószínűleg jópár perccel korábban elmehetett a járat, mert többen már régebb óta várakoztak ott. Így a következő busszal tudtam csak bejutni az egyetemre, az 7.54-kor jött, és 8.15-re ért oda. Szerencsére némi kocogásnak köszönhetően csak az első három percről maradtam le. :) Az előadás egyébként megérte a sietséget, érdekes dolgokról hallottam. Délután pihentem, Nansszel voltunk a Prismában.

Pénteken este Nabilhoz és Giancarlohoz csatlakoztunk Nansszel, Nabil révén ugyanis az ő tutorjának az összejövetelén vettünk részt. Ez lényegében beszélgetős-sörözős, billiárdozós-pingpongozós, és a változatosság kedvéért szaunázós estére sikerült. :) Ez a szauna volt eddig kb. a legnagyobb, amiben voltam, de a kemence is hatalmas volt. Az utolsó körre elértem az eddig legtöbbször csak aputól hallott fázist: bementem a nyolcvaniksz fokba, és elkezdtem fázni. :) A szauna tökélyét egyébként emelte, hogy egy lakóház tetején voltunk, és szabadon ki lehetett járni a teraszra, ahol kellemes és hideg szellővel ápolhattuk le magunkat a forróság után. Az összejövetel jól sikerült, utána még a városban korzóztunk egy kicsit, csináltam pár esti fényképet is. (Szórakozóhelyre a beugrók meglehetősen nagy ára miatt végül nem mentünk be.)

Giancarlo és Nabil csapattársak voltak. :)

A főpályaudvar épülete kivilágítva is szép - nem tudtam, hogy a gömbök is világítanak. :)

Fényszennyezés azért van bőven itt is - nem ő volt az egyetlen didergő, lengén öltözött leányzó.

Pénteken este (pontosabban már szombat volt) azzal a gondolattal feküdtem le, hogy ha törik, ha szakad, ma elmegyek a parlamentbe. Szerencsére ébresztő nélkül is időben felébredtem, összeszedtem magam, és a 10:10-es 'M' jelzésű ingázóvonattal Helsinki központja felé vettem az irányt. Mivel félórával hamarabb értem oda, a bejárat még zárva volt, az áthűlés elkerülése érdekében ezért kisebb sétára mentem az épület körül. Mire visszaérkeztem, már kb. 15-en várakoztunk, és 11 óra előtt egy kicsivel be is engedtek minket. A mobilokat, táskákat, kabátot a bejáratnál a szekrényekben kellett hagyni, szerencsére fotózni lehetett. :)

A fémdetektoros beengedés után egy igazán tartalmas 50 percben volt részem. Elsőként az ülésterem karzatán, a vendégeknek fenntartott részen tartott nekünk egy kiselőadást a minket körbevezető hölgy. Számos adatot és érdekességet tudtam meg a finn Parlament létrejöttéről és magáról az épületről is. Néhány érdekesség, különféle jogi szaktudás nélkül. :) Az első válaszásokat 1907-ben tartották, ahol a kétszázfős parlamentbe kb. 10%-ban nők is bekerültek (ez akkor nagy szónak számított). Jelenleg Finnországnak a miniszterelnöke és az államelnöke is nő. :) Amiatt, hogy Finnországnak relatíve későn lett önálló országgyűlése, az egyik legmodernebb demokráciával rendelkezik. Az ülésteremben a felszólalásoknak nincsen időbeli korlátja, a leghosszabb felszólalás egy EU-csatlakozást ellenző politikus nevéhez fűződik, aki idestova 6,5 órán próbálta a jelenlévőket meggyőzni a csatlakozás elkerüléséről. (Sikertelenül.) Akik "frissen" lesznek képviselők, a hátsó sorokban foglalnak helyet, majd esetleges újraválasztásuk esetén évről évre előrébb kerülnek. (A jelenlegi országgyűlésben ketten 1975 óta folyamatosan tevékenykendek.) A terem akusztikája kiváló, az alját kárpit borítja, amit az épület 80 éves fennállása alatt eddig mindössze egyszer cseréltek ki. A parlamenti ülésszakok itt is nyíltak, a hölgy kedélyesen invitált minket is, habár természetesen a nyelv finn. Pontosabban, ahogy az egész országban, úgy a parlamentben is két hivatalos nyelv van, a svéd párt tagjai svédül is felszólalhatnak (szoktak is élni ezzel a jogukkal), emiatt tolmácsokat is alkalmaznak. A legnagyobb érdeklődésre a csütörtöki ülésszak tart számot: ekkor a kormány tagjai (a miniszterek) a pulpitus két oldalán lévő székekre csücsülnek, és a jelenlévők bármilyen kérdést feltehetnek nekik, mindenféle előzetes megbeszélés nélkül. Állítólag ilyenkor alig lehet elférni a karzaton, de a "műsort" a tévé is közvetíti. Az ülésteremben egyébként mindenféle apróságnak megvan a jelentősége, a szószékekre szerelt apró urnák például a döntetlen szavazás esetén kapnak szerepet, ekkor ugyanis papír alapú szavazással próbálják megtörni a döntetlent, amiknek a cetlijeit ide dobálják. A felső részen lévő díszítés a fenyőerdőket, a hullámok a tavakat szimbolizálja. A túra alatt egyébként többször szóbakerült a politikus teljes transzparenciája is. A dolgokba való bővebb belemélyedés nélkül csak halkan megjegyezném: lenne mit tanulnunk tőlük.

Letisztult ülésterem - az asztalon lévő sárga könyvek az éppen tárgyalás alatt álló jövő évi büdzsét tartalmazzák.

Fenyők és tavak, mint Finnország jelképei - a középső szobor természetesen egy hölgyet ábrázol, akinek gyermeke érdeklődéssel tekint a jövőbe. :)

Igényes márvnyborítású lépcsőház - a "State Hall", ami különböző rendezvényeknek, vacsoráknak is otthont ad.

Az étkező, melyben a csillogó zöldre festett mennyezet növeli térérzetünket.

Huhh... Ránéztem az órámra, és a szombat délutánom nagyrésze blogolással telt. Most ideje picit a tanulással is foglalkozni, nomeg készülődni a múlt hétvégéről holnapra halasztott tallinni kirándulásra. :) Lehet, hogy jövő héten egy hétközi beszámolóval is jelentkezem!

Az első hét tapasztalatai

Miután vasárnap estére sikerült magammal egy provizorikus órarendben kiegyeznem, nagy lelkesedéssel vártam a hétfő reggelt, hogy végre élesben, előadásokra menve közelíthessem meg az Aalto Egyetem kampuszát. Arra azonban nem számítottam, hogy egy igen nemkívánatos dologra ébredek aznap: torokkaparásra. Az igazat megvallva, otthon is sokszor előfordul, hogy erre ébredek, ennek oka általában a száraz, hideg szobában keresendő. Jobban belegondolva azonban már vasárnap is éreztem magamon néhány gyanús előjelet. Mit volt azonban mit tenni, mint ahogy otthon is "megszoktam", összeszedelőzködtem, és 10 órára besiettem a suliba.

A hétfői előadásaim közt voltak szimpatikusak és kevésbé szimpatikusak (utóbbinak leginkább egy "őrült spanyol" előadó volt az oka), a legjobban talán az első finnórát élveztem. Itt nem haladtunk előre olyan nagyon sokat, de nagyon jó volt a hangulat, és a tanárnő is kedves volt. Azt mondta, képtelenség mindent elmondania az órákon, és lévén, hogy ez egy intenzív kurzusnak minősül, otthoni munkát is vár tőlünk. Mivel eléggé tetszik a nyelv (és ő is többször kihangsúlyozta, hogy a magyar rokon nyelv), azt hiszem, megpróbálok belőle annyit magamra szedni, amennyit csak tudok. :) Mostanra kezdek arra hajlani, hogy a spanyol fickó óráitól megválok, hiszen erre van még lehetőség az OODIban, de ezt majd még meglátjuk. :)

Még a múlt hét szombati séta után, mikor Miika felinvitált minket magához, kaptunk "ajándékba" egy kiszuperált grillsütőt, amit Miika elmondása szerint már tíz éve nem használt. Mi minden ilyesminek örülünk (azóta már azon is gondolkodtam, hogy a szobában fogom használni fűtőtestként, míg tényleg be nem kapcsolják a fűtést), így arra jutottunk, hétfőn este beteszteljük a cuccot. Mivel Miika volt olyan rendes, és hétfőn este hazateleportált minket az egyetemről, kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy őt is elhívjuk az eseményre. Azt már ő maga ajánlotta fel, hogy akkor ő lesz a főszakács, és végül a "legjobb másnapos vacsorát" készítette el nekünk a grillsütőn. Még jó, hogy nem voltunk másnaposak. :) (Tényleg nem!) Miikán, Nansen és jómagamon kívül még csatlakozott hozzánk Matej is, aki Szlovákiából érkezett, és szintén kommunikációs mérnöki szakon van. Az ő tutorja is Miika lett, így ők már ismerték egymást. (Eléggé meglepődött, mikor a szlovákiai nyaralások során magamra szedett szlovák szókincsemből néhány szót prezentáltam neki. :))

Pirítós és jó vastagra szelt parizer, hagymával és ketchuppal - isteni volt!

A főszakács utolsóként harapott rá a kajára - Nans ezúttal csak kibicelt.

Matej uborkasalátával járult hozzá a vacsorához.

Nans nem bírt magával, és a sütőt végül krumplisütésre prorgamozta át.

Mire az órámra pillantottam, az idő már igencsak későre járt, ezért gyorsan megfürödtem és ágyba dugtam magam - már csak amiatt is, mert tudtam, hogy kedden reggel 8-kor kezdek. Mivel nem nagyon mertem megkockáztatni, hogy a 7.34-kor induló busszal megyek (mert elvileg pont beérne időre, de mi van, ha dugó van), ezért a 7.14-kor indulóra pályáztam rá. Mivel Jiri és Nans is reggelre mentek, mindannyian együtt indultunk. Azt inkább nem ragoznám, hogy a 7.14-es indulás mikori keléssel járt. (Sajna az órarendem jelen állása szerint az első negyedévben öt munkanapból háromszor 8-ra kell mennem. Ó, jaj.)

Kedden összesen két órám van, egy 8-10, és egy 17-19 között. Utóbbi lényegében telekommunikációs szakterületről meghívott vendégelőadók előadásait tömörítő "fórum" lesz majd, de még szerencse, hogy Noppán értesítettek minket arról, hogy 21-én lesz az első alkalom. (Ezt a tárgyat egyébként már nagyon várom, szerintem tök érdekes lesz.) A reggeli előadás egész jó volt, utána pedig úgy voltam vele, hogy inkább megvárom a 11 órát (akkor nyitnak ugyanis a menzák), és az egyetemen eszem. Addig a könytárban ütöttem el az időt, gondoltam, kiveszek egy-két könyvet. Ehhez külön kártyát kellett igényelni, mivel elvileg a diákigazolványunk lesz majd a könyvtáras kártya is (ezt a rendszert már otthon is megálmodtam egyszer az Impulzus hasábjain, kb. hiába), de az még nem érkezett meg. A könyvtárból sikeresen kikölcsönöztem egy könyvet, és miközben felléptem fészbúkra, pár szót váltottam Miikával. Mivel éppen útban volt az egyetemre, megegyeztünk, hogy együtt kajálunk, addig a könyvtárban szüttyögtem el az időt. Egy eddig még nem próbált menzán ettünk, a fasírt és a szósz is finom volt, persze megfelelően nagy mennyiségű körettel és salátával egészítettem ki a jóllakás érdekében.

Még múlt pénteken botlottunk ebbe a fura formájú étterembe - most Miikával be is vizsgáltuk, itt is jó a kaja. :)

Habár délutánra a nap is kisütött és csudajó idő lett, személy szerint csak ágyban fekvésre voltam alkalmas. Ez persze picit bosszantott, de este egy szebb következő nap jegyében hajtottam álomra a fejemet. Természetesen szerdán reggel is 8-ra kellett mennem, így megint az elképszetően korai 6.30-as időpontban ugrasztottam ki magam az ágyból. Szerencsére reggel ránéztem a Noppára, és megakadt a szemem egy tárggyal kapcsolatos híren, miszerint a szerdai előadás elmarad, és pénteken tartják az első órát. Hát, gondolhatjátok, azzal a lendülettel bújtam vissza az ágyba, és aludtam tovább fél tízig. Tekintve, hogy a keddi "Networked Multimedia Protocols and Services" előadáson megtudtam, hogy a tárgy szerdai gyakorlata elmarad, csak egyetlen órára kellett bemennem szerdán. Ez az egyetem IT szolgáltatásait bemutató "IT Services at TKK" kétórás blokkja volt. (A tárgy egyébként nem túl megterhelő, első héten van három gyakorlat, ezeken már túl is vagyok. Ezen kívül lesz egy könyvtárazós alkalom 27-én, meg egy kisesszét kell írni, ezzel igyekszem még most hétvégén dűlőre jutni.) Ha már ott voltam, jó alaposan megtömtem a bendőmet, és jöttem is haza. Szerdán is csodaszép idő volt délután, de ekkor is fekvéssel telt a nap. (Hazafelé jövet beugrottam patikába, vettem neocitránszerű löttyöt, torokfertőtlenítőt, meg sóoldatos orrspray-t, ezeket azóta is alkalmazom.)

Szerda estére volt meghirdetve a nemzetközi diákok első welcome programja. Erről persze semmi esetre sem akartam lemaradni, már csak azért sem, mert a helyszínnek a "Rantasauna", vagyis a tengerparti szauna volt meghirdetve. A náthámból és a közérzetemből kiindulva úgy döntöttem, bármennyire is szeretnék, nem lenne ésszerű a szauna adta lehetőségekkel élni. Végül direkt felszerelés nélkül mentem el, hogy még véletlen se csábuljak el... Nans és Jiri (meg persze jópár külföldi ismerős) persze kipróbálták, állítólag nagy tömeg volt benn. Ja, és hogy miért Rantasauna? Azért, mert egy hosszú deszkapallón a tízfokos tengerbe lehet kisétálni a forróságból. Durva...! (Mikor érkezésem hetén az egyetem környékén sétáltam, már jártam ennél a pallónál, bár akkor még nem tudtam, mi célt szolgál. Ezt azért még mindenképp be fogom próbálni, míg itt vagyok!)

Nans ezúttal bolognaival örvendeztetett meg indulás előtt - odafelé hőlégballonosokat láttunk.

Szép nyárvégi este volt - a sóveszteség pótlására kolbászkákat sütöttek a szaunázóknak.

Bátor emberek a pallón - Finnországban a szaunában anyaszült módon illik lenni.

(Megj. Ahogy este egyre oldottabb lett a hangulat, néhányan már nem nagyon aggódtak amiatt, hogy törölközőben vagy anélkül mennek végig a pallón. Igaziból az itteni felfogás szerint nincs mit rejtegetni a testünkön. Kár, hogy a lányok ezt az életérzést anniyra még nem vették át. :))

Az este végül elég jóra sikerült, és hosszú beszélgetések zajlottak. Találkoztam a szokásos francia "különítményen" kívül brazillal, olasszal, csehekkel, meg persze további finnekkel, Matejjel, és egy chileivel is. Remélem lesz még legalább egy rendezvény a Rantasaunában! :)

A szerda esti elmaradással alapvetően csak két probléma volt: az egyik, hogy nem segített túl sokat az egészségi állapotomon, a másik pedig, hogy csütörtökön 8-16 között folyamatosan óráim voltak, amire nem ártott volna picit jobban rápihenni. Még így is, hogy Miika hazateleportált minket éjfélre, reggel nagyon-nagyon nehéz volt felkelni. Ráadásul a csütörtöki első előadást az "őrült spanyol" tartotta. Az ezt követő előadás jobb volt, de akkor már nagyon álmos voltam. A 12-14 közötti IT óra szinte kikapcsolt (meg picit tudtam közben chatelni is), a zárásképp adódó finnóra pedig egész jó ívű volt, de a végére már szinte kifolytam a padból.

Hazaértem, és habár több személyes és SMS-es invitációt is kaptam, hogy menjek az aznap este megrendezett egyórás tűzijátékversenyre, egyszerűen képtelen voltam rá. Ez persze nagyon bántott, mert úgy hallottam, nagyon jó volt (a program hat tízperces műsorra bomlott, ezek voltak a verseny résztvevői). Ráadásul, mintegy utolsó tőrdöfésként a gépemet bekapcsolva kiderült, hogy az előző lakók internetes regisztrációja egészen pontosan csütörtökig tartott, így egy regisztrációs képernyő fogadott. Ezt persze hevesen kitöltöttem, de aznap este természetesen már semmilyen fejlemény nem történt ezügyben. Mivel a lakásból mindenki más elment a tűzijátékra, jó korán bedugtam magam az ágyba, és egy darabig még hallottam a pukkanó bombákat, utána viszont jó mélyen elaludtam.

Pénteken már nagyságrendekkel jobban ébredtem, amit csak az a tény árnyékolt be, hogy nyolc órára kellett mennem. Kárpótlásul az első órám (Operator Business) elég jó volt. Igaziból a tervezés során azért vonakodtam a tárgy felvételétől, mert gazdasági előismereteket igényel. (Igaziból a fő téma mobilszolgáltatók, operátorok árazási, szolgáltatási stratégiája, és az ezzel kapcsolatos gazdasági háttér.) Mivel a téma igencsak érdekel, személyesen kérdeztem meg a tanártól, hogy mennyire kell a gazdasági háttérismeret, ajánlott egy könyvet, amiben utánaolvashatok a hiányzó részeknek. Addig is, megpróbálom a jó mélyen lapuló mikromakró tudásomat feleleveníteni, és bízok benne, hogy fogom tudni teljesíteni a tárgyat (már csak azért is, mert ha ezt megcsinálom, az "őrült spanyol" óráira nem kell járnom).

Délben megebédeltem az egyetemen, majd egy újabb könyvtárazós kör után az otthon melegébe tértem vissza. (A könytárban egyébként megtaláltam a keresett könyvet, méghozzá e-book formában, ami azt jelenti, hogy előjegyzést sem kellett tennem rá, mert bármikor, bárhány egyetemi polgár számára elérhető. :)) Hazafelé beugrottam a leppävaarai bevásárlóközpontba, abban a hitben, hogy ott van Sonera ügyfélszolgálat. (Az internetszolgáltatóm ugyanis Sonera.) Volt is, és ott elmondtam az egyik srácnak, hogy szeretném, ha segítene rajtam, mert az ügyfélszolgálatot próbáltam hívni telefonon, de hosszas várakozás után sem sikerült angolul beszélő ügyintézőhöz jutnom. Hogy az ő közbenjárása révén, vagy más úton-módon, azt nem tudom, de nem sokkal azután, hogy hazaértem, ismét volt netem. :) Hurrá!

Estére áthívtuk magunkhoz Miikát. Nans eredeti terve az volt, hogy töltött paprikát készítünk, de Miika egyszer evett ilyet a céges menzán, és akkor annyira nem tetszett neki. Mivel volt olyan jó, hogy eljött ide autóval, hogy elvigyen minket bevásárolni a főzéshez (meg egyúttal a jövő heti kajálásokhoz is megvettünk pár dolgot), úgy döntöttünk, hogy olyat főzünk, amit ő is szeret. :) Így végül a jól bevált tojásos omlett mellett maradtunk, de ezúttal nem virslivel, hanem szalonnával, gombával, fűszerekkel spékeltük meg. Nans picit rosszul mérte föl a fejadagokat, ezért utána aktivizáltam a grillsütőt, és csináltam pár pirítóst a boltban vásárolt pácolt hering mellé. Miikának nagyon tetszett, finn létére még sosem evett ilyet, pedig még daluk is van, ami heringről és kenyérről szól. Nevettem is, hogy nekem kellett idejönnöm Magyarországról, hogy ezt megkóstolja. :) (A Prismában egyébként vettünk egy low-end sztereó hangszórót is, hogy tudjunk muzsikálni magunknak, vacsi előtt-közben ezt is bepróbáltuk, elég jól szól. :))

Egy üveg francia vörösborra is beruháztunk a menühöz.

 Az este jó hangulatban telt, én is kezdem végre egészségileg is jobban érezni magam. Ma igyekeztem rendet tenni magam körül, reggel kimostam az ágyneműt és a többi szennyes ruhámat is (mostanra a szuper szárítóhelyiségben szinte teljesen meg is száradtak). Délelőtt voltam egy rövid sétán, csináltam néhány fényképet a lassan-lassan őszbe forduló fák lombjairól. Nemsokára megyünk az IKEÁ-ba Nansszel (mivel a múlt hétvégén végül nem jutottunk el), veszünk például felmosófelszerelést. Tegnap a főzés után ugyanis megállapítottuk, hogy ráférne a konyhára és a nappalira némi takarítás. Ha már ott leszünk, veszünk pár egyéb dolgot is, legfőképpen olyasmiket, amikkel a kongó nappalit kicsit otthonosabbá tudjuk tenni. Remélem találunk bomba ajánlatokat, és nem kell otthagynunk a gatyánkat is! :)

Őszi színek Kannelmäkiban.

Szabad szombat

Szombaton persze reggel kipattant a szemem (ahogy szokott), gyorsan bedobtam egy fehér mosást (délutánra meg is száradt a szuper szárítóhelyiségben), majd fészbúkozás közben a beszélgetőablakban Miika neve jelent meg. Egy darabig beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy menjünk el egy kellemes sétára, egy innen nem messze lévő dombocskára, a Malminkartanonhuippura. :) Természetesen Nans még bőven aludt, mikor Miika átért, úgyhogy egy darabig kettesben dumáltunk. Mesélt például arról, hogy Finnországban még mindig van kötelező sorkatonaság, és hogy az első egyetemi éve után ő is a seregben töltött egy évet. (Még néhány jutyúbvideót is mutatott.) Egyébként elég sok közös vonásunk van, amikre napról napra figyelünk fel, ezeket kölcsönös jókedvvel nyugtázzuk. :)

Miután Nans is életre kelt, elindultunk a kb. három kilométerre lévő "magaslatra". Útközben beszélgettünk (meg Miika tolta a biciklijét, azzal jött ugyanis két vonatmegállóra lévő otthonából), átgázoltunk egy libaszarral teli réten, reménykedtünk, hogy nem tévedünk el.

Elég szép részeken jártunk - igen, ez az a rét.

A dombra 426 lépcső visz fel, ezeket változó lendülettel teljesítettük, néha pihentünk és fotóztunk. Miika a végén vagy 100 lépcsőnyit futott, és teljesen kifeküdt. Fentről persze szép volt a kilátás, bár sajnos a nap addigra elbújt, és hideg szél kezdett fújni. Mikor leértünk, Miika azt javasolta, ne hazafelé induljunk, hanem a tőlük nem messze lévő ingázóvonat állomásra (igen, 'M' jelzésű), Myyrmäkiba menjünk.

Lépcsők távolról és közelről - összesen 426 darab.

Nansszel csak szépen, nyugodtan mentünk - Miika a végén futott, ki is fáradt rendesen. :)

Odafentről szép volt a kilátás, csak erős szél fújt - nem messze van ide Helsinki egy reptere.

Útközben persze változott a terv, és Miika megkérdezte, nem lenne-e kedvünk felmenni hozzá. Így megismerkedhettünk a barátnőjével, Sirkkuval is, aki teával, kávéval, csodafinom pitével kínált bennünket. A továbbiakban gitározás, gitárhirózás, kötetlen beszélgetés volt a program. Meg persze megmutatott egy részt a Conan O'Brien showból, amiben Conan a finn köztársasági elnökasszonnyal (!) mutatkozó hasonlósága jegyében Finnországba utazott. Ezen jókat nevettünk, de persze Finnországról is számos dolgot elárult a filmecske, lényegében ezért néztük meg.

Nans és Miika a gitárt nyüstölik.

Ahogy előrehaladt az idő, mindannyian eléggé megéheztünk, aminek az lett a vége, hogy a Myyrmäkiben lévő Marketben bevásároltunk, elköszöntünk Sirkkutól, és átjöttünk ide hozzánk enni. Felajnálottam, hogy csinálok virslis tojásrántottát, olyasfélét, amit a Schönherzben számtalanszor szoktunk enni. Szerencsére a főzéssel minden rendben volt, az utolsó falatig benyomtuk az egészet, és Miika és Nans is csupa jót mondott róla. :) Főzés közben Miika megtanított minket a szelektív hulladékgyűjtésre, így tegnap óta lebomló szemeteszsákban gyűjtjük a bioszemetet, simában a nem lebomlót, és persze külön a papírt, kartont, sörösdobozt, sörösüveget. (Utóbbi kettő, tehát a sörösüveg és a sörösdoboz is betétes, darabonként 15-20 cent közötti összeget lehet kapni értük, ha az ember visszaviszi őket a boltba.)

Az este további részében beszélgettünk és söröztünk, fészbúk profilokat és jutyúb videókat néztünk egymás egyeteméről, én pihentem egy kicsit, majd 9 körül csatlakozott hozzánk Nabil, és az olasz szobatársa, Giancarlo, és útnak indultunk a Kaukkaritra, egyfajta szezonnyitó buliba. Ez szintén a Smökkiben zajlott, de most nem volt akkora pezsgés, mint pénteken este. (Így szimplán csak nagy buli volt, és nem gigantikus. :)) Ja, és szerencsére az efféle egyetemi rendezvényeken másfél euróért árulják a sört. Sirkkunak hála, aki hajnali 2-kor jött és begyűjtött minket autóval, villámsebesen hazaértünk. Nansszel megegyeztünk, hogy jópár tábla csokival fogjuk honorálni számára ezt a szívességet. :)

A mai nap, vagyis a vasárnap többnyire csendespihenővel, a tárgyfelvétel véglegesítésével, blogírás pótlásával telt. Holnap pedig... kezdődik a suli!

Felpörögtek az események

Mint az várható is volt, a korábbi blogírási lendületem alábhagyott, bár ennek elsősorban a felgyülemlő elfoglaltságok miatt időhiány, mintsem a blogolási kedv megfogyatkozása volt az oka. Ha jól emlékszem, csütörötök estig sikerült eljutnom a legutóbb, megpróbálom most zanzásítva közzétenni, hogy mi történt az utóbbi három napban. :)

Pénteken 9 órára kellett az egyetemre menni, az orientációs napok keretében ugyanis ezen a napon minden cserehallgatónak a saját fogadó karán tartottak rövid ismertetőt. Az én karom a "Faculty of Electronics, Communication and Automation", vagyis szabad fordításban az Elektronikai, Kommunikációs és Automatizálási Kar. Ezen belül persze több tanszék van, és volt olyan tanszék, aki külön orientációt tartott, így pl. Viktor, aki az automatizálási tanszéken hallgat tárgyakat, nem velem együtt volt. Nans persze mázlista volt, az ő előadásaik 11 órakor kezdődtek, de szerencsére Jiřij is 9-re ment, így együtt utaztunk. Nans egyébként az Faculty of Information and Natural Sciencesen (Informatikai és Természettudományi Karon) tanul. Szerencsére most nem késtem el, és már kicsivel a kiírt idő előtt a korábban már bemutatott "villamoskari" épületben ücsörögtem.

A tömeg csaknem százfősre duzzadt, mikor néhány perccel 9 óra után Jenni (akinek a nevére még emlékezhettek) és egy másik kari adminisztrátor hölgy megkezdte a bemutató előadást. Elsőként mi magunk is bemutatkoztunk, mindenki elmondta, hogy hívják, és melyik országból érkezett. Nem túl nagy meglepetésemre én voltam az egyetlen magyar, és a legtöbben azt hiszem Indiából érkeztek. (Kb. a 40. ember után jutott eszembe, hogy akár strigulázhattam is volna, melyik országból hányan vagyunk.) Az előadás mindössze egyórás volt, és számomra részben már ismert dolgokról volt szó: beszéltek a kreditrendszerről, a tanulmányok szabad megválaszthatóságáról, néhány kari szokásról. Érdekes módon itt jóval kisebb a hierarchikus berendezkedés mint nálunk, ami például abban is megnyilvánul, hogy a professzoroknak a "szia" finn megfelelőjével ("Hei!", "Moi!", vagy esetleg "Terve") lehet köszönni, és átlagos, baráti stílusban és hangulatban lehet (és kell is) velük társalogni. Mintha az ember tényleg egy partnerrel, és nem egy felettessel beszélgetne.

A kari orientáció színhelye, a Luentosali S4.

A mindössze egyórás előadás után az Erasmus hallgatók számára az AYY kari szekciója, az ún. guild (ez szó szerinti fordításban céhet, ipartestületet jelent, de inkább ilyen alegységre gondoljatok) tagjai mutatkoztak be, és meséltek nekünk pár dologról. A pulpituson álló "Teekari Cap"-es (bojtos sapis) alakok között volt Karthik is. :) Előadásukban röviden feladatukról meséltek, megtudtuk, hogy kb. száz oldal erejéig ingyen fénymásolhatunk, és hogy a guild különféle közösségi eseményeket (szaunázás, sportesemények, együtt tanulás stb.) is szervez.

Megtudtuk, hogy mi magunk is szerezhetünk Teekari Cap-et, méghozzá a "benszülöttekkel" összevetve könnyített módon. Különféle eseményeken kell részt venni, segíteni, de lehet újságot írni, vagy más kulturális vagy sporteseményen részt venni, amikkel pontokat lehet gyűjteni. Mivel a sapkákat májusban osztják ki, és én akkor már nem leszek itt, a lehetőségtől ezzel kb. elestem, de azért rendes tőlük, hogy ezzel is megpróbálnak integrálni minket maguk közé. (Lehet, hogy a kártyámra pár "fuksi point"-ot mégiscsak gyűjtök. A fuksi finnül gólyát jelent. :))

Az előadás után két csoportra szakadva körbevezettek bennünket az épületen, megmutatták a sarkalatosabb pontokat, a menzát, a könyvtárat, a dohányzó helyiséget, majd végül a "guild room"-ot, vagyis a guild szobáját, amit a diákoknak tartanak fenn. Itt bárkinek lehet overált vásárolni (erre valószínűleg be fogok majd ruházni), de nagyon kényelmes fotelek, kanapék is vannak, meg természetesen közös használatú számítógépek és kávégép. (Amiből 20 centért lehet kávét inni! :)) Egyébként a guildek száma meglehetősen nagy, de mindenkinek jutott a saját épületében egy pihenőhelyiség, később Nansében is jártam, és az is tök kellemes és jól kialakított. Azt hiszem, egy efféle szokást otthon is meg lehetne honosítani...!

Körbevezetés - életkép a guild roomból.

Az ebédem, minő meglepetés, pénteken ingyen volt, mivel aznapra szervezte a kar az "Aalto First Experience" nevű rendezvényt, ami lényegében szintén a három korábbi egyetem közti kapcsokat hivatott megteremteni. (Mindhárom kampuszon voltak prorgamok és események, ahonnan matricákat is lehetett gyűjteni.) Mivel a legtöbb előadás finnül volt, úgy döntöttem, nem veszek rajta részt, az ingyen kaja- és kávéjegyet viszont örömmel felhasználtam. A délután egy egyetemi IT rendszerekről szóló előadást hallgattam meg. Ez elvileg egy kétkredites tárgyam lesz majd, ezért mindenképp be akartam menni, bár lényegében nem sok újat hallottam, unixos parancsokról és hasonló alap dolgokról volt szó. Remélem a kredit így majd könnyen a zsebembe kerül. :) A délután további részében a WebOODIt és a Noppát nyaggattam az összes lehetséges módon kurzusok, óra- és vizsgaütközések után keresgélve, majd 5 körül összefutottam Nansszel és még két francia sráccal.

Egy apró kitérő. Egy tanév itt két szemeszterből és szemeszterenként két periódusból áll. Azaz egy tanév összesen négy periódus (ezeket római számokkal jelölik). Így vannak például olyan tárgyak, amik negyedévesek, és a félév közepén és a félév végi vizsgaidőszakban is lehet vizsgázni belőlük. Az időbeosztásban furcsa különbség még, hogy a félévek vizsgaidőszakkal kezdődnek, ennek fényében a tavaly tavasszal hallgatott tárgyakból (akár III., akár IV. periódusbeliekből) augusztusban is lehetett vizsgát tenni, míg az I-II. periódusbeliekből a december végi 1,5 hetes vizsgaidőszakon kívül januárban is lehet vizsgázni. Persze amiket csak az I. periódusban tanítanak, azokból az október utolsó hetében lévő "félévközi vizsgaidőszakban" is tehetek vizsgát. Mivel csak egy félévre érkeztem, és január már hivatalosan a tavaszi félévhez tartozik, az összes vizsgámat decemberben, a másfél hetes vizsgaidőszakban kell majd letennem. Azonban erre a rövid periódusra minden tárgy egyetlen vizsgaalkalmat hirdet meg, így ha az órarendben sikerül is ütközésmentes felosztást kialakítani, azt is meg kell nézni, minden tárgyból le tudok-e vizsgázni. Szerencsére a vizsgaidőpontok már most elérhetőek...! (Egyébként az első héten még lehet variálni a kurzusokkal, ezért most elég sok kreditet felvettem, és a lehető legtöbb tárgyból mintát veszek, majd eldöntöm, melyiket tartom meg közülük.)


Szóval, hat órakor kezdődött ugyanis egy "BME-futás"-hoz hasonlítható, de valójában "BME-futás++++" esemény. Ennek lényege az volt, hogy az egyetem egész területén szétszórva összesen 62 ellenőrzőpontot alakítottak ki, melyeket szintén az AYY alegységei működtettek. Itt azonban nem a guildek, hanem az associationök szerinti bontásban találkozhattunk a lelkes tagokkal. Egy-egy association az otthoni öntevékeny körhöz hasonlítható leginkább, a teljesség igénye nélkül sorolva a palacsintasütő körtől kezdve a kóruson, rezesbandán, újságszerkesztő, pókerező körön át, a rozzant busszal Európát bejárni kívánó fiatalokon túl a politikai pártokkal (!) foglalkozó körig mindenféle csoportosulásnak volt standja. (Persze jópár ivásra, ivós játékra szakosodott szervezet is van. :))

A főépületnél gyülekeztünk - az egész egyetemről voltak emberek.

Habár a kezdéskor találkoztam Markkuval (akivel még az Aalto Party-n ismerkedtem meg), végül Nansszel, Jiřijjel, Nabillel (Nans egy francia barátja) és Matthieu-vel (szintén Franciaországból) kupálódtunk össze egy csapattá, és jó hangulatban - de meglehetősen gyatra, nyirkos-esegetős-nyálas időben - vágtunk neki a versenynek. Mivel kb. este 10-ig kóvályogtunk az egyetem területén, képtelenségnek érezném az összes helyet felsorolni, ahol jártunk... :) A pontozólapunkon a végére csak egyetlen üres sor maradt, és a pontozási metodika tekintetében egészen "qpás" jelleggel találkozhattam. Mindenféle jóságra, feelingre, jókedvre (egy helyen még a fényképezőgépre is) adtak pontot, amiket gumicsizmával, szivárvánnyal, kiskapával (tehát a feladat jellegéhez kapcsolódó ikonnal) jelöltek a pontozólapon. :) Rengeteget nevettünk, igyekeztünk nem megfagyni, és közben egészen flott csapattá kovácsolódtunk össze.

A rezesbanda lestrapált hangszerein játszhattunk - Nabil és Jiřij a csomózáshoz készülődik.

Nabil és Nans a kirándulóbusz oldalára ragasztott papírra alkot - a műalkotásunk.

Az Otapokeri, vagyis a póker kör - pontozás folyamatban.

Tárlat a színház körnél, itt performanszoltunk is - a kórus tagjait éppen sitsit közben zavartuk meg, de énekeltek nekünk a Koskenkorváról, egy itteni vodkaszerű italról.

Nabil és Nans a kerékben gurul - közben akadt, akinek a 8 fokos hidegben pancsolni támadt kedve... :)

Életkép az autóskörnél - az itt elkészített gyurmakabriónk.

Az estének természetesen zárórendezvénye is volt, amit a "Smökki" nevű helyen rendeztek meg. Itt elég kötetlen és jó hangulatú buli alakult ki, rengetegen voltak mindenféle karról, és persze nemzetközi diákok is szép számmal előfordultak. Éjfél előtt nem sokkal eredményt hirdettek, nagy meglepetésre finn csapatok nyerték a versenyt. :) Éjfél után nem sokkal pedig olajra léptünk, mivel bölcs előrelátással megnéztem, hogy az utolsó esélyünk az, hogy a 0:33-kor induló 550-es busszal eljövünk. Útközben beszélgettünk, egymással és finnekkel egyaránt.

Mikor hazaértünk, Nans kijelentette, hogy nagyon éhes, ezért összerittyent valamit. Egy-egy főzősör elfogyasztása közben rizst főzött, és tejfölös-hagymás szószos húspogácsát kreált mellé. A kaja isteni volt (még reggel sem voltam éhes), evés közben meg jót dumáltunk. Valamikor hajnal 2 óra után omlottam be az ágyba.

A rizs majdnem kifutott - Nans vacsorakölteménye megint isteni volt!

Az első vacsora

Miután négykor szabadultunk a WebOODIs és Noppás előadásokról (amiket most bővebben nem fejtenék ki, hiszen a lényeget a reggeli posztban úgyis leírtam), Nansszel nekivágtunk a Travel Card kiváltásának. Ezúttal nem a megszokott, tapiolai helyre mentünk, hanem a Leppävaara-ban található service pointot kerestük fel. Az ügyintézés gördülékenyen ment (szerencsére megelőztünk egy kb. ötven, hasonló céllal érkező diákból álló tömeget). Ezután Nans jelezte: szeretne paplant és párnát vásárolni magának.

Mivel a bérletét a leppävaarai plázától alig egy háznyira csináltattuk meg, mondtam neki, hogy akár az ottani Prismába is mehetünk vásárolni. A múltkor már kisebbfajta ódákat zengtem a Kannelmäkiban lévő Prismáról. Na, ami itt van, az pont ugyanakkora, csak a tetejére van pakolva még egy emelet, így értelemszerűen mindenből kétszerakkora a választék. :) Vásárolgatás közben szóba jött, hogy vehetnénk közösen egy mikrót (de ezek a Prismában elég drágák voltak, szóval lehet, hogy hétvégén kiugrunk újra az Ikeába).

Először a paplant és a párnát vettük meg, majd Nans felajánlotta, hogy estére főz kaját. Ehhez beszereztük az összes szükséges hozzávalót, és azt mondta, mivel még csak az első hét van, nem szükséges, hogy beszálljak a költségekbe. (Feltételezem, jól esett neki, hogy segítettem az első eligazodásban.) Erre vonakodva ráálltam. A Prismában ténfergés közben akadtam az alábbi meglepetésre:

Import szilva Lakitelekről - az árát inkább ne firtassuk, de vettem egyet, mert nagyon megkívántam... :)

A kasszánál igencsak jól jöttek a délelőtt rekvirált kassik, a hazafelé tartó busz megállójában pedig egy olasz sráccal, Vittorioval spanoltunk le. (Nans utólag meg is állapította, milyen könnyen ismerkedek... Reggel, mikor a SIM-kártyákért mentünk is pont szembejöttek a tegnap esti franciák, és széles mosollyal üdvözöltük egymást.) Kiderült, hogy a Garda-tó mellől érkezett, és ő is kommunikációs mérnök tárgyakat fog hallgatni, szóval vele - ha minden igaz - a holnap reggel 9-kor kezdődő tanszéki orientáción még találkozni fogok.

Hazaérkezve Nans a főzéshez fogott, de nem sokkal később ébredt rá, hogy egy igen fontos dolgot elfelejtettünk venni: sört. Míg ő főzőcskézett, én tehát leszaladtam a boltba sörért, így fairnek éreztem a költségek megosztását is (a sör kb. annyiba került, mint a kaja összesen... :)). Az étek igen finomra sikerült, mind a tíz ujjamat megnyaltam utána és jól is laktam vele. Nans közben elmesélte, hogy otthon hatan béreltek közösen egy lakást, ahol néhányszor ő főzött mindenkire. Csupa-csupa pozitívum. :)

A bolognaira hajazó feltétes tészta - a főszakács, Nans éppen az edényt áztatja be.

Mire befejeztük az evést, Jiřij is megérkezett, akit igencsak felvillanyozott, hogy végül ő is féláron tömegközlekedhet. Sokat hálálkodott, hogy reggel elmondtam neki, hogyan tud hazajutni. :) Sajnos csak ekkor jutott eszünkbe, hogy neki is főzhettünk volna egy adag kaját, de legközelebb majd figyelmesebbek leszünk. Cserébe a kezébe nyomtam egy doboz sört, amit a térképet nézegetve elfogyasztott. Közben elmagyaráztam neki, hogyan jöhet haza az 'M' jelzésű ingázó vonattal, ha az 512A busz már nem jár... :)

Ui.: A mai postával megérkezett a bankkártyám. Nem rossz átfutási idő, mi...? :) (Persze, ha kicsit jobban bízom a rendszerben, az első havi bérleti díj utalását is megoldhattam volna erről, de erre én sem számítottam.)

Második nap az iskolában... :)

Reggel mindannyian együtt indultunk el az egyetem felé, kis kitérővel, hiszen először Nans és Jiřij is SIM-kárytákat vásároltak. Szerencsére már ismerős fejjel mutathattam meg nekik a környék legfontosabb tájékozódási pontjait, a boltot, az R-Kioskit, az 'M' jelzésű ingázóvonat Kannelmäki nevű megállóhelyét. A buszmegálló ezúttal szinte tömve volt emberekkel, tegnap Miika is említette, hogy elég sokan laknak Kannelmäkiban. (Azt is hozzátette, ezen a környéken nagyon kevés a finn, valójában az hírlik róla, hogy itt lakik a legtöbb bevándorló.)

Az egyetemen már igen bejáratott útvonalon vittem el őket az AYY irodába a diáktagságot befizetni. Mivel Nans gyakorlatilag hozzám tökéletesen hasonló státuszban van itt, az ő regisztrációjával nem volt probléma, de Jiřij doktoranduszi státuszával kisebb gondok adódtak, a doktorandusz vendéghallgatókra teljesen más feltételek vonatkoznak, mint miránk.

Az AYY iroda: itt lehet megvásárolni a bojtos sapikat - a tálkát reggelre finomabbnál finomabb cukorkákkal töltik fel.

 
Ezután a főépületbe mentünk át, de ott sajnos a nemzetközi ügyek irodáját zárva találtuk, egy cetlivel, miszerint az orientációs napok programja alatt nem lehet regisztrálni. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg kissé félreérthettem a tájékoztató füzet jelzéseit, és a program mégsem 10.40-kor, hanem már 10.00-kor kezdődött... Mivel Jiřijnek más utakat kellett bejárnia, gyorsan elbúcsúztunk tőle, és Nansszel ketten foglaltunk helyet a B előadóteremben.

Sajnos az első előadás lényegi részéről már lemaradtunk, pedig az utolsó fóliák alapján igen inspirálónak tűnt. A záró szavakban ez az előadó is megemlítette, hogy az Aalto Egyetemen a diákok az elsők, és egy itteni mondás szerint (szabad fordításban) "az emberek elhagyják Otaniemit, de Otaniemi soha nem hagyja el az embereket." A késésünk picit bosszantott, de Nans próbált nyugtatgatni. Szerencsére nagyon jól beszél angolul (a korábban franciákról kialakított képemhez képest meglepően jól beszél az összes francia, akivel eddig itt találkoztam), és könnyen megtaláljuk a közös hangot. Így talán az előadások sem voltak annyira szárazak, közben szinte egyszerre emeltük ki ugyanazokat a részleteket. :)

A mai napon gyakorlatilag végtelen mennyiségű előadást hallgattunk meg, így csak nehezen és nagy erőfeszítések árán tudnám összefoglalni, mi mindenről hallottunk. (Plusz az is lehet, hogy már kezditek unni a sok felesleges részletet. :)) A lekésett reggeli szakasz után például egy két éve itt vendégeskedő olasz hallgató előadását, tanácsait hallgathattuk meg, majd az egyetemen űzhető sportokról meséltek nekünk.

Ezután egy itteni fejlesztésű rendszert, a "Kassi"-t (magyarul táska) mutatták be nekünk. Ennek lényege, hogy az egyetem hallgatói eszközt, szívességet, fuvart, lényegében bármit kérhetnek egymástól és felajánlhatnak egymásnak. Például az ember írhat ide, ha költözni szeretne, és segítségre szorul, vagy ha éppen egy kalapácsra lenne szüksége, rákereshet, hogy kitől kérhet ilyet kölcsön, sőt, a kalapácsok helyét térképre rendezve is megtekintheti. Ráadásképp a névből fakadóan az előadó srác néhány ajándék vászonszatyrot is hozott magával, amikből Nansszel sikeresen lecsaptunk egy-egyre. (Ezek később még jól jöttek.)

Táska feliratú táska. :)

Szintén délelőtt hallhattunk még az egyetemi könyvtárral kapcsolatos szolgáltatásokról, amik alatt persze a puszta kölcsönzésen túl sokkal több mindent kell érteni. Van például csaknem félszáz idegen nyelvű és finn szótárat kereshető formában tartalmazó központi rendszer, hallgatók szakdolgozatait tároló adatbázis, valamint elektronikus segédanyagok keresésére szolgáló felület is.

Miután az orientációs program délelőtti szakaszának lezárultával Nans is sikeresen beregisztrált, vele indultam ebédelni, és sorbanállás közben egy másik francia srác is csatlakozott hozzánk. A menü ezúttal rakott zöldség volt (eléggé finom, ráolvadt sajttal). Evés közben mindenféle közös témákról, nyelvi dolgokról, tanulmányokról beszélgettünk, majd, mivel igencsak eljárt felettünk az idő, a C előadóterembe igyekeztünk a délutáni bemutató előadásokra.

A déutáni előadások magját az AYY (Student Union, de többször már nem írom ki :)) bemutatói képezték. Érzésem szerint az "itteni EHK" kb. ötször annyi dolgot lát el, mint az otthoni (ha azt vesszük, pl. a diákigazolványunkat is ők állítják ki), ez volt az első előadás témája. Néhány számadat: a szervezetnek 15000 tagja van, több mint 200, különböző témával foglalkozó alszervezettel rendelkezik, 2500 lakás tulajdonosa, amiben 3000-nél több diákot szállásol el, számos dolgot lehet kölcsönözni tőlük, és éves költségvetésük 14 millió euróra rúg. Umpf!

A második szakasz kísértetiesen hajazott az otthoni seniorgárdánk egy tipikus előadására: sztorikat, történeteket hallhattunk az egyetem régmúltjából, megtudhattuk, hogy a bojtos sapka, a "Teekari cap" egy 1893-ba visszanyúló tradíció, valamint hogy az overálos szokást a villamosmérnök hallgatók vették át Svédországból a '70-es években. A két előadó srác azt is kiemelte: az egész szervezet és tartalmas közélet nem jöhetett volna létre a bele fektetett nagy mennyiségű önkéntes munka nélkül. Majdnem minden pont úgy van, mint otthon!

Mintha a seniorgárda két tagja állna a pulpituson. A srácok természetesen az elkövetkezendő 1 év főbb rendezvényeit is felsorolták.

A folytatásban szintén az AYY részéről meséltek nekünk arról, miként próbálhatjuk elkerülni az egyre rövidebb nappalokkal és egyre hosszabb éjszakákkal járó depressziót, és az egészen közeli helyekről (környéki és városbeli klubok) távolabbra (Hanko, Turku, Tampere) és távolabbra (Rovaniemi, Oulu, Szentpétervár, Stockholm...) haladva azt is elmondták, merre érdemes elindulni. Eztán röviden meséltek nekünk az itteni állásbörzéről (november 4-én lesz például egy IT Fair) és az Alumniról (amibe egy félévre itt tartózkodó cserediákokat is nagy szeretettel várnak).

Az igencsak megfáradt publikumnak azonban még közel sem volt a nap vége: egy praktikus információkat tartalmazó blokkban még egyszer pontosan elmondták, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy hallgatói jogviszonyunk legyen, és hogy mikre érdemes figyelni a tárgyakkal, periódusokkal, kreditekkel, osztályozással kapcsolatban. Az eredetileg tervezett blokk záró akkordja az FSHS (Finnish Student Health Services) előadása volt, ahol megtudhattuk, hogy mind a fizikális, mind mentális egészségünkre nagyon óhajtanak figyelni. Arról is volt szó, hol és hogyan kell bejelentkezni, ha betegség adódik. (Ha jól vettem ki, valamennyi  vizitdíjtól eltekintve a diáktagságunk finanszírozza az ellátás költségeit, remélhetőleg az utasbiztosítás meg a többit. Azt már otthon is hallottam, hogy az EU-tajkártyára csak akkor számítsak, ha nagy baj van.) Reméljük, egyikre sem lesz szükség!

Menetközben kiderült, hogy a tegnap elmaradt, WebOODI és Noppa rendszereket bemutató előadást ma tartják meg 15.30 és 16.00 között. Az így adódott félórás szünetben Nans megpróbált hozzájutni az IT accountjához, én közben netezgettem. Rájöttem, hogy miért küldtek ki mindenkit legutóbb a gépteremből, ahová járni szoktam: mostanra vadiúj Windows 7 installáció volt minden gépen, természetesen ezzel együtt megújult belépőfelület Aalto University-s logókkal. Továbbá a rendelkezésemre bocsátott jelszavak közül csak a legújabb, Aalto-passwordömmel tudtam belépni. (Ez legalább 10 karakter hosszú, tartalmaz kisbetűt, nagybetűt, számot és speciális karaktert is, és legalább hathavonta meg kell változtatni. Jó, mi?)

Windows 7 - lassan egy éve fut betonstabilan a saját laptopomon is...! <lekopogja>

A lakás megtelt élettel!

Már az állomásról hazafelé jövet is feltűnt, hogy mintha az egyik ablakunkban világosság lenne. Ahogy benyitottam, pár apróságtól eltekintve minden ugyanolyannak tűnt, ahogy reggel hagytam. Persze ez csak a látszat volt, mert az egyik szobából zajok szűrődtek ki, és miután bekopogtattam, Jiřij, egy cseh srác nyitott ajtót. :) Innen kezdve felpörögtek az események: megtudtam, hogy gépészmérnök doktorandusz hallgató, és Liberecből érkezett. Az is kiderült, hogy a nyáron két hónapot Észak-Finnországban dolgozott, így már nagyjából képben van az itteni dolgokkal. Épphogy belejöttünk a beszélgetésbe, mikor zörögni kezdett a bejárati ajtó zárja. :)

Az ajtón kisvártatva Nans, és a tutora, Miika lépett be. A sztori igen mulatságos: még a hét elején, mikor Viktorral álltunk sorba a papírokért, a folyosón beszélgetésbe elegyedtem egy szimpatikus finn tutor sráccal. Mindössze öt percet ha dumáltunk, de jókedvűen váltunk el. Mikor belépett a lakásba a szobatársam, Nans, akkor állt össze a kép, hogy neki éppen a folyosóról ismerős srác, Miika a tutora. Ilyen egyetemi közegben igencsak kicsi a világ. :) Nans bemutatkozott, kiderült, hogy ő informatikával, számítástudománnyal foglalkozik Franciaországban, egészen pontosan Marseille-ből érkezett.

Nans valamivel szerencsésebb volt, hiszen Miikanak saját autója van, ígyhát a reptérről direkt fuvarban lehetett része. Kiderült, hogy Miika két vonatmegállóra lakik innen, és mivel csaknem egy óráig dumáltunk tegnap este, a kölcsönös szimpátia jegyében vele is számot cseréltem. Mondta, hogy nagyon szívesen lát a csoportja mindenféle rendezvényén, és hogy ha unatkozom, hívjam bármikor. (Azt is megemlítette, hogy a félév legtöbb buliján ott szokott lenni.) Mivel napi 8 órában dolgozik, megegyeztünk, hogy amiben kell, segítek Nansnek (például eljutni az egyetemre, SIM-kártyát venni, az egyetemen bejelentkezni).

Azt hiszem, a tegnapi nap kivételesen eseménydúsra sikerült: megnyílt egy tanév, részt vehettem egy tök jó rendezvényen (amit Markku elmondása alapján idén először rendeztek meg, ahhoz képest nagyon magas színvonalon), és végre-valahára nem egyedül tengetem napjaimat a kégliben. :)

Aalto Party

A csoport nagy része úgy döntött, hogy nem a főépületben lévő menzán, hanem a Dipoli nevű épületben lévőn szeretnének ebédelni. (Erről az épületről korábban csak annyit tudtam meg, hogy a Student Union-höz, itteni rövidítéssel az AYY-hoz tartozik, illetve hogy a kampusz területén ez az egyik épület, ahol az évnyitót közvetíteni fogják.) A menzán persze elég nagy sor volt (mivel mindenki dél körül szabadult), ezért majdnem egy negyedórát sorban kellett állnunk, de szerencsére elfogadható sebességgel haladt a sor. Várakozás közben a menüt is volt alkalmam megnézni, és megtudtam, hogy az egyik választható opció magyaros zöldségleves tejföllel. :)

Természetesen nagyon kíváncsi lettem, hogyan is készülhet egy általam "mama féle zöldséglevesként" elképzelt készítmény Finnországban. Hát, ne gondoljatok valami nagy számra, állagát tekintve a lecsóhoz hasonlított leginkább, de annál hígabb volt, és többféle zöldség volt benne. Ízre teljesen rendben volt, bár véleményem szerint nem hasonlított semmilyen otthoni ennivalóhoz, de azért jóllakni (a salátával együtt) sikerült belőle. (Viszont annak ellenére, hogy csak egyedül választottam ezt a menüt, rengeteg kérdést kaptam, hogy olyan-e, mint otthon... :)) Ebéd közben megkezdtem az ismerkedést a csoportom többi tagjával, de sajnos a nevek megjegyzésével még elég hadilábon állok. (Ezt csak nehezíti, hogy számomra megjegyezhetetlenül hasonló neveik vannak, amik kicsit sem hasonlítanak a "szokványos" európai nevekhez.)

Ebéd közben kiderült, hogy jópáruknak csak elsejétől bocsátották rendelkezésére a szállást, ezért a csoport ebéd után nagyjából teljesen szétszéledt, hogy a költözést megoldják. Én úgy gondoltam, belehallgatok a hivatalos évnyitóba, habár ekkor már negyedórája tartott a műsor. Az épületet frissen vágott napraforgóvirágokkal díszítették, így könnyen odataláltam a vetítés helyszínéhez. A közvetítésen látott pulpitus, és az ottani asztalok, minden napraforgóvirágokkal volt díszítve. Egy szó mint száz, adtak a designra. :)

A "Dipoli" - ötletes és dekoratív napraforgódíszítés.

Az évnyitó műsorát csak egy darabig élveztem, egészen a rektornő (!) pulpitusra lépéséig. Ő ugyanis mindenféle gyanús előjel nélkül finnül kezdett el beszélni, így többekkel együtt kilopóztunk. (Ahhoz képest, hogy otthon mennyi angol nyelvű beszéd van egy-egy évnyitón, tetszett, hogy legalább egy részét érthettem.) Utamat a gépterem felé vettem, ahol a kurzusok felvételével bajlódtam (néhány tárgyat már sikerült felvennem), de még nem végeztem teljesen a feladattal.

Már a tegnapi nap folyamán feltűnt, hogy az épületben több helyen láttam "Aalto Party"-s szórólapokat. Ezeken az szerepelt, délután fél 4 és 9 óra között, mintegy az évnyitó folytatásaként az AYY (az Aalto Student Union rövidítése finnül) egy kisebbfajta bulit szervez. Három óra körül nagy boldogan hagytam ott a géptermet, azzal a céllal, hogy erre kilátogatok. Szerencsére az odatalálással sem volt probléma, arrafelé kószáló embercsoportokhoz csapódva könnyen odavezetett az utam.

Útban az Aalto Partyra - az Aalto Design Factory, ahol a rendezvény zajlott.

Az Aalto Party az igazat megvallva sok tekintetben kísértetiesen hasonlított az otthoni rendezvényekre, de mégis teljesen más volt. Jellegét tekintve szabadtéri és beltéri standokból állt, ahol különféle tevékenységeket folytattak (az egyesülés jegyében ezek között volt művészeti jellegű is). Ami például otthon teljesen szokatlan jelenség: az egyetem logójával ellátott pólót, a meleg egytálételt és a sört (!) ingyen adták minden résztvevőnek...!

Az ugrálóvárat még én is meglátogathattam - az egytálétel jól nézett ki és laktató is volt.

A teljesség igénye nélkül, volt például ugrálóvár, karaoke, távirányításos repülőzés és autózás, mobil szauna, festés, mozi, színpad, új Audi A1-es, gördeszkabolt, szumóbajnokság.... emellett minden karnak volt egy-egy standja, ahol a már meg-megszokott foltos-overálos emberkék ücsörögtek, söröztek, beszélgettek, sütöttek-főztek, twistereztek, guitar heroztak, vagy éppen csak jól érezték magukat.

Szumózás ezerrel - geek-ek persze itt is akadtak... :)

 
A rendezvény hangulatát tekintve igen jó volt, már csak a standok között sétálgatva is jó ideig el lehetett nézelődni. Kezdésképpen egy művészeti standot próbáltam ki, ahol lemezvágó ollóval kellett lemezből egy tetszőleges formát kivágni, és egy fémrudakból álló kompozíció integráns részévé tenni. :)

A művemért cserébe egy ingyen koktélkupont kaptam, amit egy vodka-grépfrútra váltottam be. :)

A továbbiakban jóideig elténferegtem és nézelődtem, már csak azt sokáig el lehetett nézni, ahogyan a művészetet szabad értelmezéseként adott méretű falapokra különféle eszközökkel (szivaccsal, slaggal, tányérral, pattogtatós fóliával, vagy éppen testtel) különböző színvilágú kompozíciókat alkotnak meg. Ezen kívül sikerült a távirányítós virtuális repülővel felszállnom, repülnöm és landolnom, és természetesen egy ingyen pólót is szereztem. :) Közben pedig meglepődve tapasztaltam, hogy a napraforgós díszítésből még ide is jutott, és az évnyitóról számos öltönyös, elegáns úriember is érkezett. 

Napraforgós - léggömbös dekoráció az Aalto Party-n - elkészült festmények.

Mivel a csoportomból szinte egyetlen arcot sem láttam, kis idő múlva kezdtem más, nemzetközi diákokból álló csapatot keresni. Kisvártatva rá is akadtam egy ilyen csoportra, ahol három franciával, egy chileivel és egy német lánnyal, és az ő finn tutorukkal, Markkuval ismerkedhettem meg. A zömében építészekből álló csapattal egy jódarabig együtt kódorogtunk, majd még egyszer sorbaálltunk kajáért (csodák csodája, még akkor is ingyen volt), majd mindenféle kötetlen témákról folyt a beszélgetés. Persze Marrkuval is jót beszélgettem, kiderült, hogy ő valójában matematikus hallgató, így találtunk néhány közös témát is. :) Miután telefonszámot cseréltünk, elbúcsúztam tőlük, mert eléggé kifárasztott a tartalmas nap, és kíváncsi voltam, vajon fog-e már várni bárki itthon. :)

Még este is elég sokan voltak - természetesen találtam olyanokat, akik kockáztak... :)

A hazafelé tartó busz megállójában még egy csapat cserediákkal találkoztam, akik történetesen szintén franciák voltak, de az erdőmérnöki szakma jeles képviselői. Hazafelé velük beszélgettem, így legalább nem telt eseménytelenül az 'M' jelzésű ingázó vonatra átszállással együtt félórás utazás. Kiderült, hogy az egyik lány két emelettel fölöttem lakik, míg az egyik srác jelenleg szintén nála húzza meg magát, míg nem kap alkalmasabb szálláslehetőséget.