Első nap az iskolában

Számtalan tanévnyitót átéltem már, mondhatni, ahogy az ember egyre idősebb lesz, egyre kevesebb figyelmet szentel ezeknek. Persze pár jelentősebbre azért mindenképpen egész életemben emlékezni fogok, például a legelsőre, vagy az első egyetemi tanévnyitómra (amikor például esküt is tettünk, amit Cseh Laci olvasott előre :)). Azt hiszem, hasonlóképpen marad számomra emlékezetes a mai nap, hiszen mondhatjuk, hogy csak egy újabb tanév nyílt meg, de teljesen új és kissé még szokatlan közegben tapasztalhattam meg ezt.

Az első programot 9 órára hirdették meg, de már jó ideje terveztem, hogy küldök otthonra képeslapokat, amiket egyszerűen sosem volt időm megírni. Ígyhát úgy döntöttem, hogy egy korábbi busszal megyek a kampuszra, mivel ott elég kellemes a légkör és emberek vesznek körül (a lakás meg egyébként is csak kong az ürességtől). Egy további pluszpont volt emellett a megoldás mellett, hogy 8 óra tájban még egyszer sem mentem, de úgy éreztem, nem amiatt szeretnék elkésni, hogy az esetleges reggeli csúcs miatt a dugóban vesztegelünk.

A tegnap kimosott ruhákat gyorsan összekapkodtam a szárítóhelységből, és tapasztaltam, hogy csontszárazak, így a frissen mosott nadrágba és az egyik pólóba vissza is bújtam, és a gyors reggeli után útnak eredtem a buszmegálló felé. Az egyetemre érve éppen jutott időm minden képeslapot megírni, mire kezdődött az első program. Közben Viktorral is összefutottunk, és nagy érdeklődéssel foglaltunk helyet a főépületben, a Luentosali B-ben ('B' előadóterem).

Az előadóterem megtelt emberekkel - végre az asztalkát is használatba vehettem.

Az első, egyébként igen színvonalas és magával ragadó előadást az egyetem egyik "executive dean"-je, Matti Pursula tartotta. Biztos írtam már, és biztos sokatoknak mondtam is, hogy az Aalto Egyetemre fogok járni, lehet, hogy néhányan úgy tudjátok, hogy a Helsinki Műszaki Egyetemre jöttem... Szeretnék most ezzel kapcsolatban néhány dolgot tisztába tenni. :) Az itteni felfogás szerint a legnagyobb kutatási, fejlesztési és oktatási potenciál az interdiszciplináris területeken rejtőzik. Ezalatt azt kell érteni, hogy az egyes szakterületek képzését már elég mesterszinten űzik ahhoz, hogy pl. új mesterszakokat indítsanak, amiben művészeti, gazdasági és persze mérnöki szakterületek metszethalmazainak leendő szakembereit képzik. Első lépésként (bár lehet, hogy ez csak számomra tűnik elsőnek) egy nagyszabású átszervezést hajtottak végre idén januárban, aminek keretein belül a Helsinki University of Technology, a Helsinki School of Economics és a University of Art and Design Helsinki egyetlen egyetemmé egyesült, amit Aalto University School of Science and Technology néven neveztek el.

Az egyetem szlogenje: "Aalto University: Where Science and Art meet Technology and Business."

Engem már az első tájékoztató füzet kézhezvételekor lenyűgözött ez a gondolkodásmód, már csak amiatt is, mert belegondoltam, mennyi időbe és elképzelhetetlenül sok erőfeszítésbe telne otthon egy ehhez hasonló átszervezést megvalósítani. Matti Pursula ezután röviden bemutatta az egyetemet és az ezt körülvevő, otthoni Infoparkhoz hasonló parkot. Előadásából még egy dolgot emelnék ki: megemlítette, hogy a hallgatók lelkesedésükből és új ötleteikből fakadóan igen fontos motorjai az egész átalakulásnak, ami miatt külön kért minket arra, hogy minden lehetséges visszajelzést adjunk meg mi, nemzetközi hallgatók is. Az ő szavaival élve: "Give us a feedback if something is not organized in the best possible way." (Mint a honlapon keresgélve megtudtam, Matti a volt Műszaki Egyetem ügyeiért felelős dékán, vagyis az én olvasatomban közvetlenül a rektor alatt álló személy. A régi műszaki egyébként 70%-át adja az Aalto Egyetemnek, ezért következő lépésként az egyenlő szavazatok jegyében több szervezeti egységre fogják szétbontani. Még egy apró megjegyzés: azután, hogy általános iskolában a kerettantervvel, gimnáziumban a kétszitnű érettségivel, egyetemen pedig a kétlépcsős képzéssel lettem kísérleti nyúl, természetesen az Erasmus félévemmel is sikerült éppen egy átmeneti fázist kifogni. :))

A továbbiakban az IT részleg előadását hallgathattuk meg. Egy icipicit szakmabéliként is mondhatom, hogy nem kis horderejű átszervezés lehet  egy efféle összeolvadás informatikai hátterét biztosítani. A tárgykódokat, a tantárgyi adatlapokat tartalmazó weboldalakat, a helyi "Neptunt", az email címeket, egyszerűen mindent egységesíteni és átszervezni szeretnének. Emellett persze olyan új szolgáltatásokat is a hallgatók rendelkezésére bocsátanak, mint például privát vagy közös, kollaborációt elősegítő egyéni wiki tárhely, diákok és oktatók számára szolgáló kommunikációs felület ("Aalto Inside"), egyéni blogtárhely, vagy 230 számítógépes, a hét hét napján 24 órában nyitvatartó gépterem.

Az IT előadás végeztével a tárgyfelvételre, vizsgajelentkezésre szolgáló rendszerek bemutatása következett volna, de sajnos az elaődó betegsége miatt elmaradt, sűrű bocsánatkérések közepette azt ígérték, a pótlásáról gondoskodnak. Pár sorban azért megpróbálom összefoglalni a lényegüket. Az egyetem összes tantárgyának összes adatlapja egy egységes keretrendszerben kereshető és böngészhető bárki számára. A rendszert "Noppa"-nak nevezik, és valóban elég frankó. Ide "függesztik ki" a vizsgaeredményeket, és a tantárgyi segédanyagok is itt lesznek majd elérhetőek (SSO belépéssel). Amikor arra gondolok, a BME-n ahány tanszék, annyiféle weboldal, segédanyag, tantárgyi adatlap... ez egészen realisztikus és korrekt megoldásnak tűnik. Tanulhatnánk tőlük! Az otthoni Neptunnak megfelelő rendszert itt "WebOODI"-nak (szószerinti fordításban webódának) nevezik, és elég jól összerakott webes felülettel rendelkezik. Számos információ, például órarendi időpontok bejelentkezés nélkül is elérhetőek. Tegnap már egy-két kurzust próbaképpen fel is vettem. :)

Az elmaradt előadás idejében elszaladtam a postára feladni a képeslapokat, majd 11 órától az idegennyelvi központ előadása következett. Kezdésképp megtanultunk finnül köszönni (lényegében a Hei, Moi vagy a Terve szavak alkalmazhatóak erre), majd gyors áttekintést adtak arról, mely kurzusokat ajánlják külföldi hallgatóknak. (A finn nyelvórák mellett persze lehet angolt, franciát, olaszt, spanyolt, svédet is hallgatni.)

Az ebéd előtti utolsó előadás témája a "culture shock" volt. Ezt az 1958-ban, Oberg által nevesített jelenséget azok szokták tapasztalni, akik hosszabb-rövidebb időre külföldre utaznak, és elveszítik jól megszokott otthoni környezetüket. Az előadásban ennek fázisairól, kezelési módszereiről, javaslatokról beszélt nekünk Laura Mendoza, aki finn születésű, de 10 évet az USA-ban, 3-at pedig Mexikóban töltött. Elmondása szerint mikor 13 év távollét után visszatért Finnországba, a saját hazájában is átélt hasonló jelenséget. Zárásképp kaphattunk néhány jótanácsot, hogy miként viselkedjünk a finnekkel: legyünk pontosak, tartsuk meg az ígéreteinket, ne szakítsuk félbe őket és legfőképp, figyeljünk nagyon arra, amit mondanak, mert minden szavát komolyan gondolják, és tanuljuk meg élvezni a velük eltöltött közös csendet is ("enjoy shared silences"). A legáltalánosabb tanács mégis az volt, mi magunk figyeljük meg és tapasztaljuk meg, hogyan viselkednek.

Fejemben már az ebéd gondolatai lebegtek, már csak azért is, mert 13 órától kezdődött a hivatalos tanévnyitó. Habár ez a volt gazdasági egyetem kampuszán zajlott, videostreaminggel több helyre közvetítették. Mielőtt Laura befejezte volna előadását, rezgett a mobilom: Annától, a másik tutoromtól kaptam egy üzenetet, melyben azt ajánlotta, ebédeljünk együtt. A 'C' előadóterem bejáratánál találkoztam vele. Megtudtam, hogy a szülei vietnámiak, de ő már Finnorságban született és itt is nevelkedett. Elmondta, hogy a nyolcfős tutor csoportomban öt indiai, egy bangladesi és egy pakisztáni van, összevártuk egymást, és mind együtt mentünk ebédelni.