Aalto Party

A csoport nagy része úgy döntött, hogy nem a főépületben lévő menzán, hanem a Dipoli nevű épületben lévőn szeretnének ebédelni. (Erről az épületről korábban csak annyit tudtam meg, hogy a Student Union-höz, itteni rövidítéssel az AYY-hoz tartozik, illetve hogy a kampusz területén ez az egyik épület, ahol az évnyitót közvetíteni fogják.) A menzán persze elég nagy sor volt (mivel mindenki dél körül szabadult), ezért majdnem egy negyedórát sorban kellett állnunk, de szerencsére elfogadható sebességgel haladt a sor. Várakozás közben a menüt is volt alkalmam megnézni, és megtudtam, hogy az egyik választható opció magyaros zöldségleves tejföllel. :)

Természetesen nagyon kíváncsi lettem, hogyan is készülhet egy általam "mama féle zöldséglevesként" elképzelt készítmény Finnországban. Hát, ne gondoljatok valami nagy számra, állagát tekintve a lecsóhoz hasonlított leginkább, de annál hígabb volt, és többféle zöldség volt benne. Ízre teljesen rendben volt, bár véleményem szerint nem hasonlított semmilyen otthoni ennivalóhoz, de azért jóllakni (a salátával együtt) sikerült belőle. (Viszont annak ellenére, hogy csak egyedül választottam ezt a menüt, rengeteg kérdést kaptam, hogy olyan-e, mint otthon... :)) Ebéd közben megkezdtem az ismerkedést a csoportom többi tagjával, de sajnos a nevek megjegyzésével még elég hadilábon állok. (Ezt csak nehezíti, hogy számomra megjegyezhetetlenül hasonló neveik vannak, amik kicsit sem hasonlítanak a "szokványos" európai nevekhez.)

Ebéd közben kiderült, hogy jópáruknak csak elsejétől bocsátották rendelkezésére a szállást, ezért a csoport ebéd után nagyjából teljesen szétszéledt, hogy a költözést megoldják. Én úgy gondoltam, belehallgatok a hivatalos évnyitóba, habár ekkor már negyedórája tartott a műsor. Az épületet frissen vágott napraforgóvirágokkal díszítették, így könnyen odataláltam a vetítés helyszínéhez. A közvetítésen látott pulpitus, és az ottani asztalok, minden napraforgóvirágokkal volt díszítve. Egy szó mint száz, adtak a designra. :)

A "Dipoli" - ötletes és dekoratív napraforgódíszítés.

Az évnyitó műsorát csak egy darabig élveztem, egészen a rektornő (!) pulpitusra lépéséig. Ő ugyanis mindenféle gyanús előjel nélkül finnül kezdett el beszélni, így többekkel együtt kilopóztunk. (Ahhoz képest, hogy otthon mennyi angol nyelvű beszéd van egy-egy évnyitón, tetszett, hogy legalább egy részét érthettem.) Utamat a gépterem felé vettem, ahol a kurzusok felvételével bajlódtam (néhány tárgyat már sikerült felvennem), de még nem végeztem teljesen a feladattal.

Már a tegnapi nap folyamán feltűnt, hogy az épületben több helyen láttam "Aalto Party"-s szórólapokat. Ezeken az szerepelt, délután fél 4 és 9 óra között, mintegy az évnyitó folytatásaként az AYY (az Aalto Student Union rövidítése finnül) egy kisebbfajta bulit szervez. Három óra körül nagy boldogan hagytam ott a géptermet, azzal a céllal, hogy erre kilátogatok. Szerencsére az odatalálással sem volt probléma, arrafelé kószáló embercsoportokhoz csapódva könnyen odavezetett az utam.

Útban az Aalto Partyra - az Aalto Design Factory, ahol a rendezvény zajlott.

Az Aalto Party az igazat megvallva sok tekintetben kísértetiesen hasonlított az otthoni rendezvényekre, de mégis teljesen más volt. Jellegét tekintve szabadtéri és beltéri standokból állt, ahol különféle tevékenységeket folytattak (az egyesülés jegyében ezek között volt művészeti jellegű is). Ami például otthon teljesen szokatlan jelenség: az egyetem logójával ellátott pólót, a meleg egytálételt és a sört (!) ingyen adták minden résztvevőnek...!

Az ugrálóvárat még én is meglátogathattam - az egytálétel jól nézett ki és laktató is volt.

A teljesség igénye nélkül, volt például ugrálóvár, karaoke, távirányításos repülőzés és autózás, mobil szauna, festés, mozi, színpad, új Audi A1-es, gördeszkabolt, szumóbajnokság.... emellett minden karnak volt egy-egy standja, ahol a már meg-megszokott foltos-overálos emberkék ücsörögtek, söröztek, beszélgettek, sütöttek-főztek, twistereztek, guitar heroztak, vagy éppen csak jól érezték magukat.

Szumózás ezerrel - geek-ek persze itt is akadtak... :)

 
A rendezvény hangulatát tekintve igen jó volt, már csak a standok között sétálgatva is jó ideig el lehetett nézelődni. Kezdésképpen egy művészeti standot próbáltam ki, ahol lemezvágó ollóval kellett lemezből egy tetszőleges formát kivágni, és egy fémrudakból álló kompozíció integráns részévé tenni. :)

A művemért cserébe egy ingyen koktélkupont kaptam, amit egy vodka-grépfrútra váltottam be. :)

A továbbiakban jóideig elténferegtem és nézelődtem, már csak azt sokáig el lehetett nézni, ahogyan a művészetet szabad értelmezéseként adott méretű falapokra különféle eszközökkel (szivaccsal, slaggal, tányérral, pattogtatós fóliával, vagy éppen testtel) különböző színvilágú kompozíciókat alkotnak meg. Ezen kívül sikerült a távirányítós virtuális repülővel felszállnom, repülnöm és landolnom, és természetesen egy ingyen pólót is szereztem. :) Közben pedig meglepődve tapasztaltam, hogy a napraforgós díszítésből még ide is jutott, és az évnyitóról számos öltönyös, elegáns úriember is érkezett. 

Napraforgós - léggömbös dekoráció az Aalto Party-n - elkészült festmények.

Mivel a csoportomból szinte egyetlen arcot sem láttam, kis idő múlva kezdtem más, nemzetközi diákokból álló csapatot keresni. Kisvártatva rá is akadtam egy ilyen csoportra, ahol három franciával, egy chileivel és egy német lánnyal, és az ő finn tutorukkal, Markkuval ismerkedhettem meg. A zömében építészekből álló csapattal egy jódarabig együtt kódorogtunk, majd még egyszer sorbaálltunk kajáért (csodák csodája, még akkor is ingyen volt), majd mindenféle kötetlen témákról folyt a beszélgetés. Persze Marrkuval is jót beszélgettem, kiderült, hogy ő valójában matematikus hallgató, így találtunk néhány közös témát is. :) Miután telefonszámot cseréltünk, elbúcsúztam tőlük, mert eléggé kifárasztott a tartalmas nap, és kíváncsi voltam, vajon fog-e már várni bárki itthon. :)

Még este is elég sokan voltak - természetesen találtam olyanokat, akik kockáztak... :)

A hazafelé tartó busz megállójában még egy csapat cserediákkal találkoztam, akik történetesen szintén franciák voltak, de az erdőmérnöki szakma jeles képviselői. Hazafelé velük beszélgettem, így legalább nem telt eseménytelenül az 'M' jelzésű ingázó vonatra átszállással együtt félórás utazás. Kiderült, hogy az egyik lány két emelettel fölöttem lakik, míg az egyik srác jelenleg szintén nála húzza meg magát, míg nem kap alkalmasabb szálláslehetőséget.