Szabad szombat

Szombaton persze reggel kipattant a szemem (ahogy szokott), gyorsan bedobtam egy fehér mosást (délutánra meg is száradt a szuper szárítóhelyiségben), majd fészbúkozás közben a beszélgetőablakban Miika neve jelent meg. Egy darabig beszélgettünk, majd felajánlotta, hogy menjünk el egy kellemes sétára, egy innen nem messze lévő dombocskára, a Malminkartanonhuippura. :) Természetesen Nans még bőven aludt, mikor Miika átért, úgyhogy egy darabig kettesben dumáltunk. Mesélt például arról, hogy Finnországban még mindig van kötelező sorkatonaság, és hogy az első egyetemi éve után ő is a seregben töltött egy évet. (Még néhány jutyúbvideót is mutatott.) Egyébként elég sok közös vonásunk van, amikre napról napra figyelünk fel, ezeket kölcsönös jókedvvel nyugtázzuk. :)

Miután Nans is életre kelt, elindultunk a kb. három kilométerre lévő "magaslatra". Útközben beszélgettünk (meg Miika tolta a biciklijét, azzal jött ugyanis két vonatmegállóra lévő otthonából), átgázoltunk egy libaszarral teli réten, reménykedtünk, hogy nem tévedünk el.

Elég szép részeken jártunk - igen, ez az a rét.

A dombra 426 lépcső visz fel, ezeket változó lendülettel teljesítettük, néha pihentünk és fotóztunk. Miika a végén vagy 100 lépcsőnyit futott, és teljesen kifeküdt. Fentről persze szép volt a kilátás, bár sajnos a nap addigra elbújt, és hideg szél kezdett fújni. Mikor leértünk, Miika azt javasolta, ne hazafelé induljunk, hanem a tőlük nem messze lévő ingázóvonat állomásra (igen, 'M' jelzésű), Myyrmäkiba menjünk.

Lépcsők távolról és közelről - összesen 426 darab.

Nansszel csak szépen, nyugodtan mentünk - Miika a végén futott, ki is fáradt rendesen. :)

Odafentről szép volt a kilátás, csak erős szél fújt - nem messze van ide Helsinki egy reptere.

Útközben persze változott a terv, és Miika megkérdezte, nem lenne-e kedvünk felmenni hozzá. Így megismerkedhettünk a barátnőjével, Sirkkuval is, aki teával, kávéval, csodafinom pitével kínált bennünket. A továbbiakban gitározás, gitárhirózás, kötetlen beszélgetés volt a program. Meg persze megmutatott egy részt a Conan O'Brien showból, amiben Conan a finn köztársasági elnökasszonnyal (!) mutatkozó hasonlósága jegyében Finnországba utazott. Ezen jókat nevettünk, de persze Finnországról is számos dolgot elárult a filmecske, lényegében ezért néztük meg.

Nans és Miika a gitárt nyüstölik.

Ahogy előrehaladt az idő, mindannyian eléggé megéheztünk, aminek az lett a vége, hogy a Myyrmäkiben lévő Marketben bevásároltunk, elköszöntünk Sirkkutól, és átjöttünk ide hozzánk enni. Felajnálottam, hogy csinálok virslis tojásrántottát, olyasfélét, amit a Schönherzben számtalanszor szoktunk enni. Szerencsére a főzéssel minden rendben volt, az utolsó falatig benyomtuk az egészet, és Miika és Nans is csupa jót mondott róla. :) Főzés közben Miika megtanított minket a szelektív hulladékgyűjtésre, így tegnap óta lebomló szemeteszsákban gyűjtjük a bioszemetet, simában a nem lebomlót, és persze külön a papírt, kartont, sörösdobozt, sörösüveget. (Utóbbi kettő, tehát a sörösüveg és a sörösdoboz is betétes, darabonként 15-20 cent közötti összeget lehet kapni értük, ha az ember visszaviszi őket a boltba.)

Az este további részében beszélgettünk és söröztünk, fészbúk profilokat és jutyúb videókat néztünk egymás egyeteméről, én pihentem egy kicsit, majd 9 körül csatlakozott hozzánk Nabil, és az olasz szobatársa, Giancarlo, és útnak indultunk a Kaukkaritra, egyfajta szezonnyitó buliba. Ez szintén a Smökkiben zajlott, de most nem volt akkora pezsgés, mint pénteken este. (Így szimplán csak nagy buli volt, és nem gigantikus. :)) Ja, és szerencsére az efféle egyetemi rendezvényeken másfél euróért árulják a sört. Sirkkunak hála, aki hajnali 2-kor jött és begyűjtött minket autóval, villámsebesen hazaértünk. Nansszel megegyeztünk, hogy jópár tábla csokival fogjuk honorálni számára ezt a szívességet. :)

A mai nap, vagyis a vasárnap többnyire csendespihenővel, a tárgyfelvétel véglegesítésével, blogírás pótlásával telt. Holnap pedig... kezdődik a suli!