Felpörögtek az események

Mint az várható is volt, a korábbi blogírási lendületem alábhagyott, bár ennek elsősorban a felgyülemlő elfoglaltságok miatt időhiány, mintsem a blogolási kedv megfogyatkozása volt az oka. Ha jól emlékszem, csütörötök estig sikerült eljutnom a legutóbb, megpróbálom most zanzásítva közzétenni, hogy mi történt az utóbbi három napban. :)

Pénteken 9 órára kellett az egyetemre menni, az orientációs napok keretében ugyanis ezen a napon minden cserehallgatónak a saját fogadó karán tartottak rövid ismertetőt. Az én karom a "Faculty of Electronics, Communication and Automation", vagyis szabad fordításban az Elektronikai, Kommunikációs és Automatizálási Kar. Ezen belül persze több tanszék van, és volt olyan tanszék, aki külön orientációt tartott, így pl. Viktor, aki az automatizálási tanszéken hallgat tárgyakat, nem velem együtt volt. Nans persze mázlista volt, az ő előadásaik 11 órakor kezdődtek, de szerencsére Jiřij is 9-re ment, így együtt utaztunk. Nans egyébként az Faculty of Information and Natural Sciencesen (Informatikai és Természettudományi Karon) tanul. Szerencsére most nem késtem el, és már kicsivel a kiírt idő előtt a korábban már bemutatott "villamoskari" épületben ücsörögtem.

A tömeg csaknem százfősre duzzadt, mikor néhány perccel 9 óra után Jenni (akinek a nevére még emlékezhettek) és egy másik kari adminisztrátor hölgy megkezdte a bemutató előadást. Elsőként mi magunk is bemutatkoztunk, mindenki elmondta, hogy hívják, és melyik országból érkezett. Nem túl nagy meglepetésemre én voltam az egyetlen magyar, és a legtöbben azt hiszem Indiából érkeztek. (Kb. a 40. ember után jutott eszembe, hogy akár strigulázhattam is volna, melyik országból hányan vagyunk.) Az előadás mindössze egyórás volt, és számomra részben már ismert dolgokról volt szó: beszéltek a kreditrendszerről, a tanulmányok szabad megválaszthatóságáról, néhány kari szokásról. Érdekes módon itt jóval kisebb a hierarchikus berendezkedés mint nálunk, ami például abban is megnyilvánul, hogy a professzoroknak a "szia" finn megfelelőjével ("Hei!", "Moi!", vagy esetleg "Terve") lehet köszönni, és átlagos, baráti stílusban és hangulatban lehet (és kell is) velük társalogni. Mintha az ember tényleg egy partnerrel, és nem egy felettessel beszélgetne.

A kari orientáció színhelye, a Luentosali S4.

A mindössze egyórás előadás után az Erasmus hallgatók számára az AYY kari szekciója, az ún. guild (ez szó szerinti fordításban céhet, ipartestületet jelent, de inkább ilyen alegységre gondoljatok) tagjai mutatkoztak be, és meséltek nekünk pár dologról. A pulpituson álló "Teekari Cap"-es (bojtos sapis) alakok között volt Karthik is. :) Előadásukban röviden feladatukról meséltek, megtudtuk, hogy kb. száz oldal erejéig ingyen fénymásolhatunk, és hogy a guild különféle közösségi eseményeket (szaunázás, sportesemények, együtt tanulás stb.) is szervez.

Megtudtuk, hogy mi magunk is szerezhetünk Teekari Cap-et, méghozzá a "benszülöttekkel" összevetve könnyített módon. Különféle eseményeken kell részt venni, segíteni, de lehet újságot írni, vagy más kulturális vagy sporteseményen részt venni, amikkel pontokat lehet gyűjteni. Mivel a sapkákat májusban osztják ki, és én akkor már nem leszek itt, a lehetőségtől ezzel kb. elestem, de azért rendes tőlük, hogy ezzel is megpróbálnak integrálni minket maguk közé. (Lehet, hogy a kártyámra pár "fuksi point"-ot mégiscsak gyűjtök. A fuksi finnül gólyát jelent. :))

Az előadás után két csoportra szakadva körbevezettek bennünket az épületen, megmutatták a sarkalatosabb pontokat, a menzát, a könyvtárat, a dohányzó helyiséget, majd végül a "guild room"-ot, vagyis a guild szobáját, amit a diákoknak tartanak fenn. Itt bárkinek lehet overált vásárolni (erre valószínűleg be fogok majd ruházni), de nagyon kényelmes fotelek, kanapék is vannak, meg természetesen közös használatú számítógépek és kávégép. (Amiből 20 centért lehet kávét inni! :)) Egyébként a guildek száma meglehetősen nagy, de mindenkinek jutott a saját épületében egy pihenőhelyiség, később Nansében is jártam, és az is tök kellemes és jól kialakított. Azt hiszem, egy efféle szokást otthon is meg lehetne honosítani...!

Körbevezetés - életkép a guild roomból.

Az ebédem, minő meglepetés, pénteken ingyen volt, mivel aznapra szervezte a kar az "Aalto First Experience" nevű rendezvényt, ami lényegében szintén a három korábbi egyetem közti kapcsokat hivatott megteremteni. (Mindhárom kampuszon voltak prorgamok és események, ahonnan matricákat is lehetett gyűjteni.) Mivel a legtöbb előadás finnül volt, úgy döntöttem, nem veszek rajta részt, az ingyen kaja- és kávéjegyet viszont örömmel felhasználtam. A délután egy egyetemi IT rendszerekről szóló előadást hallgattam meg. Ez elvileg egy kétkredites tárgyam lesz majd, ezért mindenképp be akartam menni, bár lényegében nem sok újat hallottam, unixos parancsokról és hasonló alap dolgokról volt szó. Remélem a kredit így majd könnyen a zsebembe kerül. :) A délután további részében a WebOODIt és a Noppát nyaggattam az összes lehetséges módon kurzusok, óra- és vizsgaütközések után keresgélve, majd 5 körül összefutottam Nansszel és még két francia sráccal.

Egy apró kitérő. Egy tanév itt két szemeszterből és szemeszterenként két periódusból áll. Azaz egy tanév összesen négy periódus (ezeket római számokkal jelölik). Így vannak például olyan tárgyak, amik negyedévesek, és a félév közepén és a félév végi vizsgaidőszakban is lehet vizsgázni belőlük. Az időbeosztásban furcsa különbség még, hogy a félévek vizsgaidőszakkal kezdődnek, ennek fényében a tavaly tavasszal hallgatott tárgyakból (akár III., akár IV. periódusbeliekből) augusztusban is lehetett vizsgát tenni, míg az I-II. periódusbeliekből a december végi 1,5 hetes vizsgaidőszakon kívül januárban is lehet vizsgázni. Persze amiket csak az I. periódusban tanítanak, azokból az október utolsó hetében lévő "félévközi vizsgaidőszakban" is tehetek vizsgát. Mivel csak egy félévre érkeztem, és január már hivatalosan a tavaszi félévhez tartozik, az összes vizsgámat decemberben, a másfél hetes vizsgaidőszakban kell majd letennem. Azonban erre a rövid periódusra minden tárgy egyetlen vizsgaalkalmat hirdet meg, így ha az órarendben sikerül is ütközésmentes felosztást kialakítani, azt is meg kell nézni, minden tárgyból le tudok-e vizsgázni. Szerencsére a vizsgaidőpontok már most elérhetőek...! (Egyébként az első héten még lehet variálni a kurzusokkal, ezért most elég sok kreditet felvettem, és a lehető legtöbb tárgyból mintát veszek, majd eldöntöm, melyiket tartom meg közülük.)


Szóval, hat órakor kezdődött ugyanis egy "BME-futás"-hoz hasonlítható, de valójában "BME-futás++++" esemény. Ennek lényege az volt, hogy az egyetem egész területén szétszórva összesen 62 ellenőrzőpontot alakítottak ki, melyeket szintén az AYY alegységei működtettek. Itt azonban nem a guildek, hanem az associationök szerinti bontásban találkozhattunk a lelkes tagokkal. Egy-egy association az otthoni öntevékeny körhöz hasonlítható leginkább, a teljesség igénye nélkül sorolva a palacsintasütő körtől kezdve a kóruson, rezesbandán, újságszerkesztő, pókerező körön át, a rozzant busszal Európát bejárni kívánó fiatalokon túl a politikai pártokkal (!) foglalkozó körig mindenféle csoportosulásnak volt standja. (Persze jópár ivásra, ivós játékra szakosodott szervezet is van. :))

A főépületnél gyülekeztünk - az egész egyetemről voltak emberek.

Habár a kezdéskor találkoztam Markkuval (akivel még az Aalto Party-n ismerkedtem meg), végül Nansszel, Jiřijjel, Nabillel (Nans egy francia barátja) és Matthieu-vel (szintén Franciaországból) kupálódtunk össze egy csapattá, és jó hangulatban - de meglehetősen gyatra, nyirkos-esegetős-nyálas időben - vágtunk neki a versenynek. Mivel kb. este 10-ig kóvályogtunk az egyetem területén, képtelenségnek érezném az összes helyet felsorolni, ahol jártunk... :) A pontozólapunkon a végére csak egyetlen üres sor maradt, és a pontozási metodika tekintetében egészen "qpás" jelleggel találkozhattam. Mindenféle jóságra, feelingre, jókedvre (egy helyen még a fényképezőgépre is) adtak pontot, amiket gumicsizmával, szivárvánnyal, kiskapával (tehát a feladat jellegéhez kapcsolódó ikonnal) jelöltek a pontozólapon. :) Rengeteget nevettünk, igyekeztünk nem megfagyni, és közben egészen flott csapattá kovácsolódtunk össze.

A rezesbanda lestrapált hangszerein játszhattunk - Nabil és Jiřij a csomózáshoz készülődik.

Nabil és Nans a kirándulóbusz oldalára ragasztott papírra alkot - a műalkotásunk.

Az Otapokeri, vagyis a póker kör - pontozás folyamatban.

Tárlat a színház körnél, itt performanszoltunk is - a kórus tagjait éppen sitsit közben zavartuk meg, de énekeltek nekünk a Koskenkorváról, egy itteni vodkaszerű italról.

Nabil és Nans a kerékben gurul - közben akadt, akinek a 8 fokos hidegben pancsolni támadt kedve... :)

Életkép az autóskörnél - az itt elkészített gyurmakabriónk.

Az estének természetesen zárórendezvénye is volt, amit a "Smökki" nevű helyen rendeztek meg. Itt elég kötetlen és jó hangulatú buli alakult ki, rengetegen voltak mindenféle karról, és persze nemzetközi diákok is szép számmal előfordultak. Éjfél előtt nem sokkal eredményt hirdettek, nagy meglepetésre finn csapatok nyerték a versenyt. :) Éjfél után nem sokkal pedig olajra léptünk, mivel bölcs előrelátással megnéztem, hogy az utolsó esélyünk az, hogy a 0:33-kor induló 550-es busszal eljövünk. Útközben beszélgettünk, egymással és finnekkel egyaránt.

Mikor hazaértünk, Nans kijelentette, hogy nagyon éhes, ezért összerittyent valamit. Egy-egy főzősör elfogyasztása közben rizst főzött, és tejfölös-hagymás szószos húspogácsát kreált mellé. A kaja isteni volt (még reggel sem voltam éhes), evés közben meg jót dumáltunk. Valamikor hajnal 2 óra után omlottam be az ágyba.

A rizs majdnem kifutott - Nans vacsorakölteménye megint isteni volt!