Szaunás hét

Mikor legutóbb nyugvópontra jutottam emlékeim elektronikus rögzítésében, valahol ott hagytam abba a mesét, hogy Nansszel épp az IKEÁ-t készültünk felkeresni. Tervünket megvalósulás követte, és a legutóbbi egyedüli látogatásommal megegyező időtartamú túrát tettünk a svéd áruházban, ezúttal azonban leginkább a háztartásunk számára szereztünk be kisebb-nagyobb dolgokat. (Finnül a háztartás talous, ezt még Miika mondta a múltkor, mert a cukros zsák oldalán a taloussokkeri felirat szerepel, és rákérdeztem, mi az a talous. :)) A bevásárlást minden igyekezetünk ellenére nem sikerült kisebb ívűre alakítani, mint a péntek délutáni Prismás túrát, ugyanis pontosan ugyanannyit fizettünk itt is. Ellenben számos - kajához viszonítva kevésbé múlandó - elemmel gyarapodtunk: kisasztalkával, tányéralátétekkel, egy hőálló sütős tállal, ehhez való azbesztes edényfogóval, egy éles konyhakéssel, pohárkészlettel, sőt, felmosófelszereléssel, és mivel akciós volt, minden szoba elé lábtörlőket is vettünk. Meg persze magunkra is gondoltunk, Nans vett néhány díszpárnát, én vettem magamnak egy meglehetősen vastag plédet (szerencsére ez is akciós volt, és azóta nem fázok éjszakánként :)).

A vasárnapi nap zömében a pihenés jegyében zajlott. Rendesen kialudtam magam, bóbiskoltam egy jót a Forma-1-en, elkészítettem az órarendemet a szokásos Excel táblázatban, felfrissítettem egy-két mikroökonómiai ismeretemet, és estére a múlt heti betegség legtöbb tünetétől is szerencsésen megszabadultam. (Mostmár csak kicsit vagyok taknyos.) Hétfőn reggel teljes lendülettel indultam egyetemre, a finnórát élveztem a legjobban, mivel az azt megelőző szakmai előadást egy másik előadó vette át, aki meglehetősen álmosító órát tartott.

Az órarendem - nem a legjobb, de megteszi - az I. periódus megterhelőbb, cserébe novembertől kevesebb órám lesz.

Hétfőn estére szervezte meg a karunk guildje az első nemzetközi találkozót, ami egészen pontosan egy szaunaparti keretein belül öltött testet. Mivel a múlt héten megvontam magamtól ezt az igen kellemes kikapcsolódást, hétfőn este lelkesen indultam útnak a kampuszra. Sok ismerőssel találkoztam, de új arcokkal is megismerkedtem (bulgáriai, mexikói, török ösztöndíjasokkal). A szauna jót tett, a sört olcsón adták, a melegszendvicset-palacsintát pedig ingyen. :) Mivel hajszárítót nem vittem, vizes hajjal meg nem szerettem volna hazaindulni, picit hosszabbra nyúlt a beszélgetés, aminek aztán lett egy szerencsés végkimenetelű következménye. :) Az 550-es buszról épp a vonatra készültem átszállni Huopalahti asemánál, de a leszállás után a tájékoztató panelen lelombozó látvány fogadott: a következő vonat reggel 5:09-kor indult hazafelé. Szerencsémre 0:15-kor befutott az állomásra az utolsó 41-es buszjárat, ami 15 perc alatt hazahozott, és még közelebb is tett le, mint a vonat. Legközelebb azért jobban figyelek majd... (upsz!)

A Huopalahti asema kihalt lépcsői - szerencsére a következő busz 41-es volt, és hazahozott. :)

Kedden - mivel a kedd esti előadásomból a jövő héten lesz csak az első alkalom - abban a hitben indultam el, hogy 11 körül megebédelek az egyetemen, és utána kísérletet teszek a Parlament épületének megtekintésére. (Korábbi emlékeim szerint minden nap 13 órakor indult a körbevezetés.) A terv aztán egy kisebb malőr miatt változott: az előadás közben rezgett a telefonom, Nans nem tudott a kulcsával bejutni a lakásba. Az előadás után ezért hazasiettem, és együtt próbáltuk megoldani a helyzetet. Az ajtót kezdetben az én kulcsom sem nyitotta, de végül némi erőlködés után mégis bejutottunk. Eldöntöttük, hogy jelezzük a problémát a HOAS-nak, én pedig visszaindultam az egyetemre. Miikával ebédeltünk, majd ő órára ment, én pedig Helsinki központjába vettem az irányt.

13 óra előtt egy kicsivel érkeztem a Parlament elé, ahol a biztonsági őrök elmondták: a 13 órás turnusok csak nyári időszakban vannak. Gondolhattam volna, hogy megkezdődött az őszi ülésszak, és emiatt csak hétvégén látogatható az épület, de a szombat 11 órási indulást ezúttal már a lehető legnagyobb bizakodással véstem fel a naptáramba. Mivel tétlenül hazakullogni nem szerettem volna, random sétát indítottam a városban, és felfedeztem pár új helyet.

Az idő borongós-esős volt, de ez nem tántorított el - biciklik a főpályaudvarnál.

Elsőként a Szent János-templomhoz (Johanneksen Kirkko) sétáltam el, ami két, 74,2 méter magas tornyával már messziről is elég impozáns látványt nyújt. A város legnagyobb temploma neogótikus stílusban épült, 1891-ben szentelték fel, és a nevét a 21 méter magas Johannes-dombról kapta, ahová építették.

Johanneksen Kirkko - tényleg nagy, és az ablakai is nagyon szépek.

Mivel a templomból kilépve már igencsak esett az eső, nem vesztegettem túl sok időt, hanem a frissebb útikönyvem által megtekintésre javasolt Dizájnmúzeum (Design Museo) felé vettem az irányt. Ez mindössze egy bő fél sarokra volt a templomtól, így hamar odaértem. (A belépődíj diákoknak 3 euró.) Az állandó tárlat keretein belül a híres-neves finn dizájn fejlődésébe nyerhettem betekintést, az emeleten megrendezett időszaki kiállítás pedig Oiva Toikka üvegművész műhelyében készült használati tárgyakat, madárdíszeket, kompozíciókat mutatott be. Az igazat megvallva ritkán járok ilyen helyekre, de a látvány teljesen lenyűgözött és magával ragadott. Egy, az alkotóval készült kisfilmet is megnéztem, és igazán érdekesen beszélt. Sajnos odabent nem lehetett fényképeket készíteni, de nézelődjetek itt vagy itt. :)

A Dizájnmúzueum neogótikus épülete - egy tiszta és kellemes köztér.

A múzeumtól a part felé vettem az irányt, és jó, hogy így tettem, mert így közelebbről is megnézhettem egy már régebben kiszemelt célpontot, a Vásárcsarnokot (Kauppahalli). A hosszúkás téglaépület 1889-ben épült, még ma is bőséges áruválasztéka, tiszta pultjai vannak, érzésem szerint a legtöbb a halpultokból volt. :) Többek között echte magyar libamájkonzervet is tartanak. Mivel az árak a csillagos eget súrolták, nem vettem semmit, de körbesétálni is szép élmény volt. :)

A Vásárcsarnok épülete - találtam magyar libamájat! :)

A pultok lenyügőzően szépen elrendezettek és bőséges a választék.

Mivel még gyermek volt az idő, az időjárás meg esős, úgy döntöttem, hogy a korábban már kiszemelt Bankmúzeum felé veszem az irányt. A Szenátus téren azonban egy szabadtéri kiállításba botlottam, mégpedig az "United Buddy Bears" medvéibe. Ezek körös-körben szinte a teljes teret elfoglalták, a mottót most nem próbálnám meg magyarra fordítani: "We have to get to know each other better - it makes us understand one another better, trust each other more, and live together more peacefully." A medvék között kis hazánkét is megtaláltam, érzésem szerint nem a miénk volt a legötletesebb és a legkifezejőbb, de azért jó volt látni egy ilyen kezdeményezést. (A medvék egyébként többek között bejárták már Hong Kongot, Isztambult, Tokiót, Szöult, Sydney-t, Berlint, Bécset, Kairót, Jeruzsálemet, Varsót, Stuttgartot, Buenos Airest, Montevideót... :))

Medvék a Senatorintorin - a piros maci Magyarországé. :)

Az eső megint igencsak eleredt, ezért szinte futva érkeztem a Bankmúzeumba, finnül "Rahamuseo"-ba. A múltkor már részben megtekintett tárlatra ezúttal picit több időt szántam, de a végére így is alaposan elfáradtam. Megtudtam például, hogy a pénznek megfelelő finn "raha" szó jelentése eredetileg mókusbőr, a vaskorban ugyanis a különféle állatbőrök jelentették a fizetőeszközt. A múzeumban láttam mindenféle pénzeket, ledarált euró bankjegyeket, egy interaktív játék keretein belül pénzügyminiszterként többször is felkelést robbantottam ki az egyébként nyugodt finnek körében, pár hasznos ténnyel gazdagodtam az euróról és annak kezeléséről. (Például azzal, hogy az ötszázeurós bankjegyek annyira ritkán vannak forgalomban, hogy anyaguk elhasználódását tekintve átlagosan hetven évig szolgálnának minket... :) A legsűrűbben koptatott bankjegy egyébként a húszeurós.)

Kiállított mókusbőrök - szavazólap az EU-csatlakozásról, 1994-ből

A múzeumból kilépve úgy éreztem, "eleget adtam a kultúrának", és hazafelé vettem az irányt. Útközben csörgött a telefonom, Miika hívott, akivel azonmód össze is futottunk, és vettünk néhány üveg sört. Nansszel és Miikával ugyanis Nabilhoz, és az olasz szobatársához Giancarlohoz voltunk hivatalosak estére. Stílusosan olaszos este kerekedett, Giancarlo pizzát preparált, aminek elkészítésében mi is aktív szerepet vállaltunk. Emellett megismerkedtünk a harmadik, német lakótársukkal. Megtudtam, hogy Nabil eredetileg marokkói, így a hatfős különítményben nemzetek szerinti eloszlást tekintve volt: marokkói, francia, német, olasz, finn és magyar. :) Az est fénypontját természetesen a pizza jelentette, de míg az sült, mindenki random, általa nem, vagy csak részben ismert nyelveken próbált felolvasni... :)

Tervmegbeszélés után munkábaállt a stáb. :)

Kisvártatva elkészült az első pizza - habár Giancarlo elmondása most sütött először, ötcsillagos volt...!

A tartalmasra sikerült kedd után egy pihenősebb szerdát irányoztam elő magamnak. Az előadásokra természetesen bementem és koncentráltam. Megvolt az első gyakorlat is a "Networked Multimedia Protocols and Services" (röviden NMPS) nevű tárgyamból, ahol megkaptuk a december végéig beadandó házi feladathoz az első instrukciókat. Egy francia sráccal szerveződtem csapatba, kedden tartjuk az első megbeszélést arról, minek mikor és hogyan fogunk neki. Kezdem érezni, hogy akadnak majd bőven a sulival kapcsolatos feladatok is...

Csütörtökön egy igen zsibbasztó NMPS előadás után (szünet és levegővétel nélkül 90 percen át az RTP protokoll fejléceiről és kiegészítéseiről volt szó) Miikával ebédeltem, aki aztán a finnórát követően hazafuvarozott minket (Nabilt, Nanszot és engem) magához. A délutánt nála töltöttük, leginkább pihenéssel. Vettünk fagyasztott pizzát, pár üveg sört, filmet néztünk, és Miikával kipróbáltuk a saját házi szaunájukat is, ami kicsi, de annál hatékonyabb... :) A szauna jótékony utóhatásainak köszönhetően a film végére el is bóbiskoltam, éjjel meglehetősen jót aludtam.

"Csak ne kellene még péntek reggel is olyan korán kelni" - fogalmazódott meg bennem hat óra harminc perckor, mikor pénteken reggel csörgött az ébresztő. (Igen, tudom, én raktam össze az órarendem, de az Operator Business nevű tárgy kifejezette érdekel - ezzel nyugtattam magam.) A helyzetet fokozta, hogy a 7.34-es buszhoz 7.33-kor értem a megállóba, de valószínűleg jópár perccel korábban elmehetett a járat, mert többen már régebb óta várakoztak ott. Így a következő busszal tudtam csak bejutni az egyetemre, az 7.54-kor jött, és 8.15-re ért oda. Szerencsére némi kocogásnak köszönhetően csak az első három percről maradtam le. :) Az előadás egyébként megérte a sietséget, érdekes dolgokról hallottam. Délután pihentem, Nansszel voltunk a Prismában.

Pénteken este Nabilhoz és Giancarlohoz csatlakoztunk Nansszel, Nabil révén ugyanis az ő tutorjának az összejövetelén vettünk részt. Ez lényegében beszélgetős-sörözős, billiárdozós-pingpongozós, és a változatosság kedvéért szaunázós estére sikerült. :) Ez a szauna volt eddig kb. a legnagyobb, amiben voltam, de a kemence is hatalmas volt. Az utolsó körre elértem az eddig legtöbbször csak aputól hallott fázist: bementem a nyolcvaniksz fokba, és elkezdtem fázni. :) A szauna tökélyét egyébként emelte, hogy egy lakóház tetején voltunk, és szabadon ki lehetett járni a teraszra, ahol kellemes és hideg szellővel ápolhattuk le magunkat a forróság után. Az összejövetel jól sikerült, utána még a városban korzóztunk egy kicsit, csináltam pár esti fényképet is. (Szórakozóhelyre a beugrók meglehetősen nagy ára miatt végül nem mentünk be.)

Giancarlo és Nabil csapattársak voltak. :)

A főpályaudvar épülete kivilágítva is szép - nem tudtam, hogy a gömbök is világítanak. :)

Fényszennyezés azért van bőven itt is - nem ő volt az egyetlen didergő, lengén öltözött leányzó.

Pénteken este (pontosabban már szombat volt) azzal a gondolattal feküdtem le, hogy ha törik, ha szakad, ma elmegyek a parlamentbe. Szerencsére ébresztő nélkül is időben felébredtem, összeszedtem magam, és a 10:10-es 'M' jelzésű ingázóvonattal Helsinki központja felé vettem az irányt. Mivel félórával hamarabb értem oda, a bejárat még zárva volt, az áthűlés elkerülése érdekében ezért kisebb sétára mentem az épület körül. Mire visszaérkeztem, már kb. 15-en várakoztunk, és 11 óra előtt egy kicsivel be is engedtek minket. A mobilokat, táskákat, kabátot a bejáratnál a szekrényekben kellett hagyni, szerencsére fotózni lehetett. :)

A fémdetektoros beengedés után egy igazán tartalmas 50 percben volt részem. Elsőként az ülésterem karzatán, a vendégeknek fenntartott részen tartott nekünk egy kiselőadást a minket körbevezető hölgy. Számos adatot és érdekességet tudtam meg a finn Parlament létrejöttéről és magáról az épületről is. Néhány érdekesség, különféle jogi szaktudás nélkül. :) Az első válaszásokat 1907-ben tartották, ahol a kétszázfős parlamentbe kb. 10%-ban nők is bekerültek (ez akkor nagy szónak számított). Jelenleg Finnországnak a miniszterelnöke és az államelnöke is nő. :) Amiatt, hogy Finnországnak relatíve későn lett önálló országgyűlése, az egyik legmodernebb demokráciával rendelkezik. Az ülésteremben a felszólalásoknak nincsen időbeli korlátja, a leghosszabb felszólalás egy EU-csatlakozást ellenző politikus nevéhez fűződik, aki idestova 6,5 órán próbálta a jelenlévőket meggyőzni a csatlakozás elkerüléséről. (Sikertelenül.) Akik "frissen" lesznek képviselők, a hátsó sorokban foglalnak helyet, majd esetleges újraválasztásuk esetén évről évre előrébb kerülnek. (A jelenlegi országgyűlésben ketten 1975 óta folyamatosan tevékenykendek.) A terem akusztikája kiváló, az alját kárpit borítja, amit az épület 80 éves fennállása alatt eddig mindössze egyszer cseréltek ki. A parlamenti ülésszakok itt is nyíltak, a hölgy kedélyesen invitált minket is, habár természetesen a nyelv finn. Pontosabban, ahogy az egész országban, úgy a parlamentben is két hivatalos nyelv van, a svéd párt tagjai svédül is felszólalhatnak (szoktak is élni ezzel a jogukkal), emiatt tolmácsokat is alkalmaznak. A legnagyobb érdeklődésre a csütörtöki ülésszak tart számot: ekkor a kormány tagjai (a miniszterek) a pulpitus két oldalán lévő székekre csücsülnek, és a jelenlévők bármilyen kérdést feltehetnek nekik, mindenféle előzetes megbeszélés nélkül. Állítólag ilyenkor alig lehet elférni a karzaton, de a "műsort" a tévé is közvetíti. Az ülésteremben egyébként mindenféle apróságnak megvan a jelentősége, a szószékekre szerelt apró urnák például a döntetlen szavazás esetén kapnak szerepet, ekkor ugyanis papír alapú szavazással próbálják megtörni a döntetlent, amiknek a cetlijeit ide dobálják. A felső részen lévő díszítés a fenyőerdőket, a hullámok a tavakat szimbolizálja. A túra alatt egyébként többször szóbakerült a politikus teljes transzparenciája is. A dolgokba való bővebb belemélyedés nélkül csak halkan megjegyezném: lenne mit tanulnunk tőlük.

Letisztult ülésterem - az asztalon lévő sárga könyvek az éppen tárgyalás alatt álló jövő évi büdzsét tartalmazzák.

Fenyők és tavak, mint Finnország jelképei - a középső szobor természetesen egy hölgyet ábrázol, akinek gyermeke érdeklődéssel tekint a jövőbe. :)

Igényes márvnyborítású lépcsőház - a "State Hall", ami különböző rendezvényeknek, vacsoráknak is otthont ad.

Az étkező, melyben a csillogó zöldre festett mennyezet növeli térérzetünket.

Huhh... Ránéztem az órámra, és a szombat délutánom nagyrésze blogolással telt. Most ideje picit a tanulással is foglalkozni, nomeg készülődni a múlt hétvégéről holnapra halasztott tallinni kirándulásra. :) Lehet, hogy jövő héten egy hétközi beszámolóval is jelentkezem!