Mivel a bérletét a leppävaarai plázától alig egy háznyira csináltattuk meg, mondtam neki, hogy akár az ottani Prismába is mehetünk vásárolni. A múltkor már kisebbfajta ódákat zengtem a Kannelmäkiban lévő Prismáról. Na, ami itt van, az pont ugyanakkora, csak a tetejére van pakolva még egy emelet, így értelemszerűen mindenből kétszerakkora a választék. :) Vásárolgatás közben szóba jött, hogy vehetnénk közösen egy mikrót (de ezek a Prismában elég drágák voltak, szóval lehet, hogy hétvégén kiugrunk újra az Ikeába).
Először a paplant és a párnát vettük meg, majd Nans felajánlotta, hogy estére főz kaját. Ehhez beszereztük az összes szükséges hozzávalót, és azt mondta, mivel még csak az első hét van, nem szükséges, hogy beszálljak a költségekbe. (Feltételezem, jól esett neki, hogy segítettem az első eligazodásban.) Erre vonakodva ráálltam. A Prismában ténfergés közben akadtam az alábbi meglepetésre:
Import szilva Lakitelekről - az árát inkább ne firtassuk, de vettem egyet, mert nagyon megkívántam... :) |
A kasszánál igencsak jól jöttek a délelőtt rekvirált kassik, a hazafelé tartó busz megállójában pedig egy olasz sráccal, Vittorioval spanoltunk le. (Nans utólag meg is állapította, milyen könnyen ismerkedek... Reggel, mikor a SIM-kártyákért mentünk is pont szembejöttek a tegnap esti franciák, és széles mosollyal üdvözöltük egymást.) Kiderült, hogy a Garda-tó mellől érkezett, és ő is kommunikációs mérnök tárgyakat fog hallgatni, szóval vele - ha minden igaz - a holnap reggel 9-kor kezdődő tanszéki orientáción még találkozni fogok.
Hazaérkezve Nans a főzéshez fogott, de nem sokkal később ébredt rá, hogy egy igen fontos dolgot elfelejtettünk venni: sört. Míg ő főzőcskézett, én tehát leszaladtam a boltba sörért, így fairnek éreztem a költségek megosztását is (a sör kb. annyiba került, mint a kaja összesen... :)). Az étek igen finomra sikerült, mind a tíz ujjamat megnyaltam utána és jól is laktam vele. Nans közben elmesélte, hogy otthon hatan béreltek közösen egy lakást, ahol néhányszor ő főzött mindenkire. Csupa-csupa pozitívum. :)
A bolognaira hajazó feltétes tészta - a főszakács, Nans éppen az edényt áztatja be. |
Mire befejeztük az evést, Jiřij is megérkezett, akit igencsak felvillanyozott, hogy végül ő is féláron tömegközlekedhet. Sokat hálálkodott, hogy reggel elmondtam neki, hogyan tud hazajutni. :) Sajnos csak ekkor jutott eszünkbe, hogy neki is főzhettünk volna egy adag kaját, de legközelebb majd figyelmesebbek leszünk. Cserébe a kezébe nyomtam egy doboz sört, amit a térképet nézegetve elfogyasztott. Közben elmagyaráztam neki, hogyan jöhet haza az 'M' jelzésű ingázó vonattal, ha az 512A busz már nem jár... :)
Ui.: A mai postával megérkezett a bankkártyám. Nem rossz átfutási idő, mi...? :) (Persze, ha kicsit jobban bízom a rendszerben, az első havi bérleti díj utalását is megoldhattam volna erről, de erre én sem számítottam.)
No comments:
Post a Comment