A lakás megtelt élettel!

Már az állomásról hazafelé jövet is feltűnt, hogy mintha az egyik ablakunkban világosság lenne. Ahogy benyitottam, pár apróságtól eltekintve minden ugyanolyannak tűnt, ahogy reggel hagytam. Persze ez csak a látszat volt, mert az egyik szobából zajok szűrődtek ki, és miután bekopogtattam, Jiřij, egy cseh srác nyitott ajtót. :) Innen kezdve felpörögtek az események: megtudtam, hogy gépészmérnök doktorandusz hallgató, és Liberecből érkezett. Az is kiderült, hogy a nyáron két hónapot Észak-Finnországban dolgozott, így már nagyjából képben van az itteni dolgokkal. Épphogy belejöttünk a beszélgetésbe, mikor zörögni kezdett a bejárati ajtó zárja. :)

Az ajtón kisvártatva Nans, és a tutora, Miika lépett be. A sztori igen mulatságos: még a hét elején, mikor Viktorral álltunk sorba a papírokért, a folyosón beszélgetésbe elegyedtem egy szimpatikus finn tutor sráccal. Mindössze öt percet ha dumáltunk, de jókedvűen váltunk el. Mikor belépett a lakásba a szobatársam, Nans, akkor állt össze a kép, hogy neki éppen a folyosóról ismerős srác, Miika a tutora. Ilyen egyetemi közegben igencsak kicsi a világ. :) Nans bemutatkozott, kiderült, hogy ő informatikával, számítástudománnyal foglalkozik Franciaországban, egészen pontosan Marseille-ből érkezett.

Nans valamivel szerencsésebb volt, hiszen Miikanak saját autója van, ígyhát a reptérről direkt fuvarban lehetett része. Kiderült, hogy Miika két vonatmegállóra lakik innen, és mivel csaknem egy óráig dumáltunk tegnap este, a kölcsönös szimpátia jegyében vele is számot cseréltem. Mondta, hogy nagyon szívesen lát a csoportja mindenféle rendezvényén, és hogy ha unatkozom, hívjam bármikor. (Azt is megemlítette, hogy a félév legtöbb buliján ott szokott lenni.) Mivel napi 8 órában dolgozik, megegyeztünk, hogy amiben kell, segítek Nansnek (például eljutni az egyetemre, SIM-kártyát venni, az egyetemen bejelentkezni).

Azt hiszem, a tegnapi nap kivételesen eseménydúsra sikerült: megnyílt egy tanév, részt vehettem egy tök jó rendezvényen (amit Markku elmondása alapján idén először rendeztek meg, ahhoz képest nagyon magas színvonalon), és végre-valahára nem egyedül tengetem napjaimat a kégliben. :)