Második nap az iskolában... :)

Reggel mindannyian együtt indultunk el az egyetem felé, kis kitérővel, hiszen először Nans és Jiřij is SIM-kárytákat vásároltak. Szerencsére már ismerős fejjel mutathattam meg nekik a környék legfontosabb tájékozódási pontjait, a boltot, az R-Kioskit, az 'M' jelzésű ingázóvonat Kannelmäki nevű megállóhelyét. A buszmegálló ezúttal szinte tömve volt emberekkel, tegnap Miika is említette, hogy elég sokan laknak Kannelmäkiban. (Azt is hozzátette, ezen a környéken nagyon kevés a finn, valójában az hírlik róla, hogy itt lakik a legtöbb bevándorló.)

Az egyetemen már igen bejáratott útvonalon vittem el őket az AYY irodába a diáktagságot befizetni. Mivel Nans gyakorlatilag hozzám tökéletesen hasonló státuszban van itt, az ő regisztrációjával nem volt probléma, de Jiřij doktoranduszi státuszával kisebb gondok adódtak, a doktorandusz vendéghallgatókra teljesen más feltételek vonatkoznak, mint miránk.

Az AYY iroda: itt lehet megvásárolni a bojtos sapikat - a tálkát reggelre finomabbnál finomabb cukorkákkal töltik fel.

 
Ezután a főépületbe mentünk át, de ott sajnos a nemzetközi ügyek irodáját zárva találtuk, egy cetlivel, miszerint az orientációs napok programja alatt nem lehet regisztrálni. Ekkor döbbentem rá, hogy valószínűleg kissé félreérthettem a tájékoztató füzet jelzéseit, és a program mégsem 10.40-kor, hanem már 10.00-kor kezdődött... Mivel Jiřijnek más utakat kellett bejárnia, gyorsan elbúcsúztunk tőle, és Nansszel ketten foglaltunk helyet a B előadóteremben.

Sajnos az első előadás lényegi részéről már lemaradtunk, pedig az utolsó fóliák alapján igen inspirálónak tűnt. A záró szavakban ez az előadó is megemlítette, hogy az Aalto Egyetemen a diákok az elsők, és egy itteni mondás szerint (szabad fordításban) "az emberek elhagyják Otaniemit, de Otaniemi soha nem hagyja el az embereket." A késésünk picit bosszantott, de Nans próbált nyugtatgatni. Szerencsére nagyon jól beszél angolul (a korábban franciákról kialakított képemhez képest meglepően jól beszél az összes francia, akivel eddig itt találkoztam), és könnyen megtaláljuk a közös hangot. Így talán az előadások sem voltak annyira szárazak, közben szinte egyszerre emeltük ki ugyanazokat a részleteket. :)

A mai napon gyakorlatilag végtelen mennyiségű előadást hallgattunk meg, így csak nehezen és nagy erőfeszítések árán tudnám összefoglalni, mi mindenről hallottunk. (Plusz az is lehet, hogy már kezditek unni a sok felesleges részletet. :)) A lekésett reggeli szakasz után például egy két éve itt vendégeskedő olasz hallgató előadását, tanácsait hallgathattuk meg, majd az egyetemen űzhető sportokról meséltek nekünk.

Ezután egy itteni fejlesztésű rendszert, a "Kassi"-t (magyarul táska) mutatták be nekünk. Ennek lényege, hogy az egyetem hallgatói eszközt, szívességet, fuvart, lényegében bármit kérhetnek egymástól és felajánlhatnak egymásnak. Például az ember írhat ide, ha költözni szeretne, és segítségre szorul, vagy ha éppen egy kalapácsra lenne szüksége, rákereshet, hogy kitől kérhet ilyet kölcsön, sőt, a kalapácsok helyét térképre rendezve is megtekintheti. Ráadásképp a névből fakadóan az előadó srác néhány ajándék vászonszatyrot is hozott magával, amikből Nansszel sikeresen lecsaptunk egy-egyre. (Ezek később még jól jöttek.)

Táska feliratú táska. :)

Szintén délelőtt hallhattunk még az egyetemi könyvtárral kapcsolatos szolgáltatásokról, amik alatt persze a puszta kölcsönzésen túl sokkal több mindent kell érteni. Van például csaknem félszáz idegen nyelvű és finn szótárat kereshető formában tartalmazó központi rendszer, hallgatók szakdolgozatait tároló adatbázis, valamint elektronikus segédanyagok keresésére szolgáló felület is.

Miután az orientációs program délelőtti szakaszának lezárultával Nans is sikeresen beregisztrált, vele indultam ebédelni, és sorbanállás közben egy másik francia srác is csatlakozott hozzánk. A menü ezúttal rakott zöldség volt (eléggé finom, ráolvadt sajttal). Evés közben mindenféle közös témákról, nyelvi dolgokról, tanulmányokról beszélgettünk, majd, mivel igencsak eljárt felettünk az idő, a C előadóterembe igyekeztünk a délutáni bemutató előadásokra.

A déutáni előadások magját az AYY (Student Union, de többször már nem írom ki :)) bemutatói képezték. Érzésem szerint az "itteni EHK" kb. ötször annyi dolgot lát el, mint az otthoni (ha azt vesszük, pl. a diákigazolványunkat is ők állítják ki), ez volt az első előadás témája. Néhány számadat: a szervezetnek 15000 tagja van, több mint 200, különböző témával foglalkozó alszervezettel rendelkezik, 2500 lakás tulajdonosa, amiben 3000-nél több diákot szállásol el, számos dolgot lehet kölcsönözni tőlük, és éves költségvetésük 14 millió euróra rúg. Umpf!

A második szakasz kísértetiesen hajazott az otthoni seniorgárdánk egy tipikus előadására: sztorikat, történeteket hallhattunk az egyetem régmúltjából, megtudhattuk, hogy a bojtos sapka, a "Teekari cap" egy 1893-ba visszanyúló tradíció, valamint hogy az overálos szokást a villamosmérnök hallgatók vették át Svédországból a '70-es években. A két előadó srác azt is kiemelte: az egész szervezet és tartalmas közélet nem jöhetett volna létre a bele fektetett nagy mennyiségű önkéntes munka nélkül. Majdnem minden pont úgy van, mint otthon!

Mintha a seniorgárda két tagja állna a pulpituson. A srácok természetesen az elkövetkezendő 1 év főbb rendezvényeit is felsorolták.

A folytatásban szintén az AYY részéről meséltek nekünk arról, miként próbálhatjuk elkerülni az egyre rövidebb nappalokkal és egyre hosszabb éjszakákkal járó depressziót, és az egészen közeli helyekről (környéki és városbeli klubok) távolabbra (Hanko, Turku, Tampere) és távolabbra (Rovaniemi, Oulu, Szentpétervár, Stockholm...) haladva azt is elmondták, merre érdemes elindulni. Eztán röviden meséltek nekünk az itteni állásbörzéről (november 4-én lesz például egy IT Fair) és az Alumniról (amibe egy félévre itt tartózkodó cserediákokat is nagy szeretettel várnak).

Az igencsak megfáradt publikumnak azonban még közel sem volt a nap vége: egy praktikus információkat tartalmazó blokkban még egyszer pontosan elmondták, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy hallgatói jogviszonyunk legyen, és hogy mikre érdemes figyelni a tárgyakkal, periódusokkal, kreditekkel, osztályozással kapcsolatban. Az eredetileg tervezett blokk záró akkordja az FSHS (Finnish Student Health Services) előadása volt, ahol megtudhattuk, hogy mind a fizikális, mind mentális egészségünkre nagyon óhajtanak figyelni. Arról is volt szó, hol és hogyan kell bejelentkezni, ha betegség adódik. (Ha jól vettem ki, valamennyi  vizitdíjtól eltekintve a diáktagságunk finanszírozza az ellátás költségeit, remélhetőleg az utasbiztosítás meg a többit. Azt már otthon is hallottam, hogy az EU-tajkártyára csak akkor számítsak, ha nagy baj van.) Reméljük, egyikre sem lesz szükség!

Menetközben kiderült, hogy a tegnap elmaradt, WebOODI és Noppa rendszereket bemutató előadást ma tartják meg 15.30 és 16.00 között. Az így adódott félórás szünetben Nans megpróbált hozzájutni az IT accountjához, én közben netezgettem. Rájöttem, hogy miért küldtek ki mindenkit legutóbb a gépteremből, ahová járni szoktam: mostanra vadiúj Windows 7 installáció volt minden gépen, természetesen ezzel együtt megújult belépőfelület Aalto University-s logókkal. Továbbá a rendelkezésemre bocsátott jelszavak közül csak a legújabb, Aalto-passwordömmel tudtam belépni. (Ez legalább 10 karakter hosszú, tartalmaz kisbetűt, nagybetűt, számot és speciális karaktert is, és legalább hathavonta meg kell változtatni. Jó, mi?)

Windows 7 - lassan egy éve fut betonstabilan a saját laptopomon is...! <lekopogja>