Az első hét tapasztalatai

Miután vasárnap estére sikerült magammal egy provizorikus órarendben kiegyeznem, nagy lelkesedéssel vártam a hétfő reggelt, hogy végre élesben, előadásokra menve közelíthessem meg az Aalto Egyetem kampuszát. Arra azonban nem számítottam, hogy egy igen nemkívánatos dologra ébredek aznap: torokkaparásra. Az igazat megvallva, otthon is sokszor előfordul, hogy erre ébredek, ennek oka általában a száraz, hideg szobában keresendő. Jobban belegondolva azonban már vasárnap is éreztem magamon néhány gyanús előjelet. Mit volt azonban mit tenni, mint ahogy otthon is "megszoktam", összeszedelőzködtem, és 10 órára besiettem a suliba.

A hétfői előadásaim közt voltak szimpatikusak és kevésbé szimpatikusak (utóbbinak leginkább egy "őrült spanyol" előadó volt az oka), a legjobban talán az első finnórát élveztem. Itt nem haladtunk előre olyan nagyon sokat, de nagyon jó volt a hangulat, és a tanárnő is kedves volt. Azt mondta, képtelenség mindent elmondania az órákon, és lévén, hogy ez egy intenzív kurzusnak minősül, otthoni munkát is vár tőlünk. Mivel eléggé tetszik a nyelv (és ő is többször kihangsúlyozta, hogy a magyar rokon nyelv), azt hiszem, megpróbálok belőle annyit magamra szedni, amennyit csak tudok. :) Mostanra kezdek arra hajlani, hogy a spanyol fickó óráitól megválok, hiszen erre van még lehetőség az OODIban, de ezt majd még meglátjuk. :)

Még a múlt hét szombati séta után, mikor Miika felinvitált minket magához, kaptunk "ajándékba" egy kiszuperált grillsütőt, amit Miika elmondása szerint már tíz éve nem használt. Mi minden ilyesminek örülünk (azóta már azon is gondolkodtam, hogy a szobában fogom használni fűtőtestként, míg tényleg be nem kapcsolják a fűtést), így arra jutottunk, hétfőn este beteszteljük a cuccot. Mivel Miika volt olyan rendes, és hétfőn este hazateleportált minket az egyetemről, kézenfekvő ötletnek tűnt, hogy őt is elhívjuk az eseményre. Azt már ő maga ajánlotta fel, hogy akkor ő lesz a főszakács, és végül a "legjobb másnapos vacsorát" készítette el nekünk a grillsütőn. Még jó, hogy nem voltunk másnaposak. :) (Tényleg nem!) Miikán, Nansen és jómagamon kívül még csatlakozott hozzánk Matej is, aki Szlovákiából érkezett, és szintén kommunikációs mérnöki szakon van. Az ő tutorja is Miika lett, így ők már ismerték egymást. (Eléggé meglepődött, mikor a szlovákiai nyaralások során magamra szedett szlovák szókincsemből néhány szót prezentáltam neki. :))

Pirítós és jó vastagra szelt parizer, hagymával és ketchuppal - isteni volt!

A főszakács utolsóként harapott rá a kajára - Nans ezúttal csak kibicelt.

Matej uborkasalátával járult hozzá a vacsorához.

Nans nem bírt magával, és a sütőt végül krumplisütésre prorgamozta át.

Mire az órámra pillantottam, az idő már igencsak későre járt, ezért gyorsan megfürödtem és ágyba dugtam magam - már csak amiatt is, mert tudtam, hogy kedden reggel 8-kor kezdek. Mivel nem nagyon mertem megkockáztatni, hogy a 7.34-kor induló busszal megyek (mert elvileg pont beérne időre, de mi van, ha dugó van), ezért a 7.14-kor indulóra pályáztam rá. Mivel Jiri és Nans is reggelre mentek, mindannyian együtt indultunk. Azt inkább nem ragoznám, hogy a 7.14-es indulás mikori keléssel járt. (Sajna az órarendem jelen állása szerint az első negyedévben öt munkanapból háromszor 8-ra kell mennem. Ó, jaj.)

Kedden összesen két órám van, egy 8-10, és egy 17-19 között. Utóbbi lényegében telekommunikációs szakterületről meghívott vendégelőadók előadásait tömörítő "fórum" lesz majd, de még szerencse, hogy Noppán értesítettek minket arról, hogy 21-én lesz az első alkalom. (Ezt a tárgyat egyébként már nagyon várom, szerintem tök érdekes lesz.) A reggeli előadás egész jó volt, utána pedig úgy voltam vele, hogy inkább megvárom a 11 órát (akkor nyitnak ugyanis a menzák), és az egyetemen eszem. Addig a könytárban ütöttem el az időt, gondoltam, kiveszek egy-két könyvet. Ehhez külön kártyát kellett igényelni, mivel elvileg a diákigazolványunk lesz majd a könyvtáras kártya is (ezt a rendszert már otthon is megálmodtam egyszer az Impulzus hasábjain, kb. hiába), de az még nem érkezett meg. A könyvtárból sikeresen kikölcsönöztem egy könyvet, és miközben felléptem fészbúkra, pár szót váltottam Miikával. Mivel éppen útban volt az egyetemre, megegyeztünk, hogy együtt kajálunk, addig a könyvtárban szüttyögtem el az időt. Egy eddig még nem próbált menzán ettünk, a fasírt és a szósz is finom volt, persze megfelelően nagy mennyiségű körettel és salátával egészítettem ki a jóllakás érdekében.

Még múlt pénteken botlottunk ebbe a fura formájú étterembe - most Miikával be is vizsgáltuk, itt is jó a kaja. :)

Habár délutánra a nap is kisütött és csudajó idő lett, személy szerint csak ágyban fekvésre voltam alkalmas. Ez persze picit bosszantott, de este egy szebb következő nap jegyében hajtottam álomra a fejemet. Természetesen szerdán reggel is 8-ra kellett mennem, így megint az elképszetően korai 6.30-as időpontban ugrasztottam ki magam az ágyból. Szerencsére reggel ránéztem a Noppára, és megakadt a szemem egy tárggyal kapcsolatos híren, miszerint a szerdai előadás elmarad, és pénteken tartják az első órát. Hát, gondolhatjátok, azzal a lendülettel bújtam vissza az ágyba, és aludtam tovább fél tízig. Tekintve, hogy a keddi "Networked Multimedia Protocols and Services" előadáson megtudtam, hogy a tárgy szerdai gyakorlata elmarad, csak egyetlen órára kellett bemennem szerdán. Ez az egyetem IT szolgáltatásait bemutató "IT Services at TKK" kétórás blokkja volt. (A tárgy egyébként nem túl megterhelő, első héten van három gyakorlat, ezeken már túl is vagyok. Ezen kívül lesz egy könyvtárazós alkalom 27-én, meg egy kisesszét kell írni, ezzel igyekszem még most hétvégén dűlőre jutni.) Ha már ott voltam, jó alaposan megtömtem a bendőmet, és jöttem is haza. Szerdán is csodaszép idő volt délután, de ekkor is fekvéssel telt a nap. (Hazafelé jövet beugrottam patikába, vettem neocitránszerű löttyöt, torokfertőtlenítőt, meg sóoldatos orrspray-t, ezeket azóta is alkalmazom.)

Szerda estére volt meghirdetve a nemzetközi diákok első welcome programja. Erről persze semmi esetre sem akartam lemaradni, már csak azért sem, mert a helyszínnek a "Rantasauna", vagyis a tengerparti szauna volt meghirdetve. A náthámból és a közérzetemből kiindulva úgy döntöttem, bármennyire is szeretnék, nem lenne ésszerű a szauna adta lehetőségekkel élni. Végül direkt felszerelés nélkül mentem el, hogy még véletlen se csábuljak el... Nans és Jiri (meg persze jópár külföldi ismerős) persze kipróbálták, állítólag nagy tömeg volt benn. Ja, és hogy miért Rantasauna? Azért, mert egy hosszú deszkapallón a tízfokos tengerbe lehet kisétálni a forróságból. Durva...! (Mikor érkezésem hetén az egyetem környékén sétáltam, már jártam ennél a pallónál, bár akkor még nem tudtam, mi célt szolgál. Ezt azért még mindenképp be fogom próbálni, míg itt vagyok!)

Nans ezúttal bolognaival örvendeztetett meg indulás előtt - odafelé hőlégballonosokat láttunk.

Szép nyárvégi este volt - a sóveszteség pótlására kolbászkákat sütöttek a szaunázóknak.

Bátor emberek a pallón - Finnországban a szaunában anyaszült módon illik lenni.

(Megj. Ahogy este egyre oldottabb lett a hangulat, néhányan már nem nagyon aggódtak amiatt, hogy törölközőben vagy anélkül mennek végig a pallón. Igaziból az itteni felfogás szerint nincs mit rejtegetni a testünkön. Kár, hogy a lányok ezt az életérzést anniyra még nem vették át. :))

Az este végül elég jóra sikerült, és hosszú beszélgetések zajlottak. Találkoztam a szokásos francia "különítményen" kívül brazillal, olasszal, csehekkel, meg persze további finnekkel, Matejjel, és egy chileivel is. Remélem lesz még legalább egy rendezvény a Rantasaunában! :)

A szerda esti elmaradással alapvetően csak két probléma volt: az egyik, hogy nem segített túl sokat az egészségi állapotomon, a másik pedig, hogy csütörtökön 8-16 között folyamatosan óráim voltak, amire nem ártott volna picit jobban rápihenni. Még így is, hogy Miika hazateleportált minket éjfélre, reggel nagyon-nagyon nehéz volt felkelni. Ráadásul a csütörtöki első előadást az "őrült spanyol" tartotta. Az ezt követő előadás jobb volt, de akkor már nagyon álmos voltam. A 12-14 közötti IT óra szinte kikapcsolt (meg picit tudtam közben chatelni is), a zárásképp adódó finnóra pedig egész jó ívű volt, de a végére már szinte kifolytam a padból.

Hazaértem, és habár több személyes és SMS-es invitációt is kaptam, hogy menjek az aznap este megrendezett egyórás tűzijátékversenyre, egyszerűen képtelen voltam rá. Ez persze nagyon bántott, mert úgy hallottam, nagyon jó volt (a program hat tízperces műsorra bomlott, ezek voltak a verseny résztvevői). Ráadásul, mintegy utolsó tőrdöfésként a gépemet bekapcsolva kiderült, hogy az előző lakók internetes regisztrációja egészen pontosan csütörtökig tartott, így egy regisztrációs képernyő fogadott. Ezt persze hevesen kitöltöttem, de aznap este természetesen már semmilyen fejlemény nem történt ezügyben. Mivel a lakásból mindenki más elment a tűzijátékra, jó korán bedugtam magam az ágyba, és egy darabig még hallottam a pukkanó bombákat, utána viszont jó mélyen elaludtam.

Pénteken már nagyságrendekkel jobban ébredtem, amit csak az a tény árnyékolt be, hogy nyolc órára kellett mennem. Kárpótlásul az első órám (Operator Business) elég jó volt. Igaziból a tervezés során azért vonakodtam a tárgy felvételétől, mert gazdasági előismereteket igényel. (Igaziból a fő téma mobilszolgáltatók, operátorok árazási, szolgáltatási stratégiája, és az ezzel kapcsolatos gazdasági háttér.) Mivel a téma igencsak érdekel, személyesen kérdeztem meg a tanártól, hogy mennyire kell a gazdasági háttérismeret, ajánlott egy könyvet, amiben utánaolvashatok a hiányzó részeknek. Addig is, megpróbálom a jó mélyen lapuló mikromakró tudásomat feleleveníteni, és bízok benne, hogy fogom tudni teljesíteni a tárgyat (már csak azért is, mert ha ezt megcsinálom, az "őrült spanyol" óráira nem kell járnom).

Délben megebédeltem az egyetemen, majd egy újabb könyvtárazós kör után az otthon melegébe tértem vissza. (A könytárban egyébként megtaláltam a keresett könyvet, méghozzá e-book formában, ami azt jelenti, hogy előjegyzést sem kellett tennem rá, mert bármikor, bárhány egyetemi polgár számára elérhető. :)) Hazafelé beugrottam a leppävaarai bevásárlóközpontba, abban a hitben, hogy ott van Sonera ügyfélszolgálat. (Az internetszolgáltatóm ugyanis Sonera.) Volt is, és ott elmondtam az egyik srácnak, hogy szeretném, ha segítene rajtam, mert az ügyfélszolgálatot próbáltam hívni telefonon, de hosszas várakozás után sem sikerült angolul beszélő ügyintézőhöz jutnom. Hogy az ő közbenjárása révén, vagy más úton-módon, azt nem tudom, de nem sokkal azután, hogy hazaértem, ismét volt netem. :) Hurrá!

Estére áthívtuk magunkhoz Miikát. Nans eredeti terve az volt, hogy töltött paprikát készítünk, de Miika egyszer evett ilyet a céges menzán, és akkor annyira nem tetszett neki. Mivel volt olyan jó, hogy eljött ide autóval, hogy elvigyen minket bevásárolni a főzéshez (meg egyúttal a jövő heti kajálásokhoz is megvettünk pár dolgot), úgy döntöttünk, hogy olyat főzünk, amit ő is szeret. :) Így végül a jól bevált tojásos omlett mellett maradtunk, de ezúttal nem virslivel, hanem szalonnával, gombával, fűszerekkel spékeltük meg. Nans picit rosszul mérte föl a fejadagokat, ezért utána aktivizáltam a grillsütőt, és csináltam pár pirítóst a boltban vásárolt pácolt hering mellé. Miikának nagyon tetszett, finn létére még sosem evett ilyet, pedig még daluk is van, ami heringről és kenyérről szól. Nevettem is, hogy nekem kellett idejönnöm Magyarországról, hogy ezt megkóstolja. :) (A Prismában egyébként vettünk egy low-end sztereó hangszórót is, hogy tudjunk muzsikálni magunknak, vacsi előtt-közben ezt is bepróbáltuk, elég jól szól. :))

Egy üveg francia vörösborra is beruháztunk a menühöz.

 Az este jó hangulatban telt, én is kezdem végre egészségileg is jobban érezni magam. Ma igyekeztem rendet tenni magam körül, reggel kimostam az ágyneműt és a többi szennyes ruhámat is (mostanra a szuper szárítóhelyiségben szinte teljesen meg is száradtak). Délelőtt voltam egy rövid sétán, csináltam néhány fényképet a lassan-lassan őszbe forduló fák lombjairól. Nemsokára megyünk az IKEÁ-ba Nansszel (mivel a múlt hétvégén végül nem jutottunk el), veszünk például felmosófelszerelést. Tegnap a főzés után ugyanis megállapítottuk, hogy ráférne a konyhára és a nappalira némi takarítás. Ha már ott leszünk, veszünk pár egyéb dolgot is, legfőképpen olyasmiket, amikkel a kongó nappalit kicsit otthonosabbá tudjuk tenni. Remélem találunk bomba ajánlatokat, és nem kell otthagynunk a gatyánkat is! :)

Őszi színek Kannelmäkiban.