Egy pohár Merlot 12000 méteren...

Az egész valamikor tavaly télen kezdődött... Akkor döntöttem el, hogy még az egyetem befejezése előtt szeretnék legalább egy fél évet külföldön tanulni, élve az Erasmus ösztöndíj nyújtotta lehetőségekkel. A tettek mezejére lépvén persze adódotak kisebb bonyodalmak, s habár én minden határidőt betartottam, a tavaszi félévben már nem tudtam kituazni. Idén áprilisban már rutinosan állítottam össze az új pályázatot, és éppen két nappal ezelőtt vágtam neki a célállomásul választott Finnország fővárosának, Helsinkinek.

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen külhonba szakadt nővérem révén elég sokszor, évente legalább egyszer repülök valamerre. Éppen ezért, minden évben legalább egyszer járok pórul a túlsúlyos bőrönd miatt... Persze mondanom sem kell, ha már az egyhetes "kiruccanásoknál" is nehezen sikerült tartanom a limitet, a négyhónapos útra elég jelenős súlytöbbletet pakoltam be (egyszerűen muszáj volt), ígyhát tátongó rés keletkezett a pénztárca alján. (Mikor a befizetést igazoló kuponnal újra a check-inhez mentem, a Malévos néni mosolyogva várt, hogy cserébe lefoglalt nekem egy vészkijárat melletti helyet, ahol több hely jut a térdemnek. Persze a súlytöbblet árából csaknem "business class" jegyet is vehettem volna, ahová több poggyászt is fel lehet vinni... Na mindegy.)

Alattunk a szép, puha paplan.

Túltéve magam a könnyes búcsún és az indulás okozta riadalmakon, a nekem szánt helyre huppanva konstatáltam, hogy a Boeing 737-700-ason már frankó utastájékoztató kijelzők is vannak, amik mindenféle repüléssel kapcsolatos adatot mutatnak utazás közben... Ennélfogva (meg a pilóta szavaiból is) tudom, hogy 1479 km-t repültünk, 1 óra 55 perc alatt. Valahol a Magas-Tátra fölött értük el a 12000 méteres repülési magasságot, szerencsére a hátborzongató -50°C-os kinti hőmérsékletből az utastérben nem sokat lehetett érezni. Sajnos az idő majdnem végig felhős volt, de így legalább - valahol Varsó után - egy negyedórát szunyókálni is tudtam. A gyors álomba merüléshez persze a szívélyes utaskísérő által felszolgált - egyébként meglehetősen kiváló minőségű - Merlot is hozzájárult... gondoltam, ha már így megvágtak a túlsúllyal, mégsem ásványvizet kérek... :) A meglehetősen szerény felszereltségű szendvics mellé még egy teát is kértem, utolsó hazai emlékként Kecskeméten gyártott citromízesítőt kaptam hozzá.

A vörösbor nyomai az Univeres citromízesítővel.

Sajnos landolás közben nem tudtam fotókat készíteni, mivel a vészkijáratnál lévő helyeken ülő utasoknál semmilyen kézipoggyász nem lehet, még egy ártatalan fényképezőgép sem... Sebaj, így legalább annál több mindent tudtam fejben elraktározni a felhők alól előbukkanó, gyönyörűszép Helsinkiből....

Helsinki-Vantaa repülőtér.