Kannelmäki

Ittlétem ötödik napjára - mivel az időjárásjelentés rossz időt jósolt - tudatosan nem terveztem szabadtéri programot. Így végre rendesen sikerült kialudnom magam (9-kor keltem fel), reggeli után pedig végre valahára bepótoltam egy elég régóta halogatott tudósítás megírását. Mire ezzel végeztem, ebédidő lett, így gyorsan leszaladtam a boltba ketchupért, majd nekiláttam a még tegnap megvásárolt virsli megfőzésének. Nincs is kellemesebb dolog, mint az ebéd utáni pihenés hétvégén, ezért be is vágtam magam az ágyba, és egy bő órán át húztam a lóbőrt.

A végeredmény - szerencsére jóllaktam vele. :)

Délutánra az eső csaknem teljesen felszáradt, és relatíve kellemes idő lett (persze a nap háromszor 37,5 másodpercnél több időre nem sütött ki), így arra gondoltam, a környék felderítésére indulok. Csak tovább motivált ebben, hogy eszembe jutott, a nagy sietségben még nem is posztoltam képet az épületről, amiben lakom. Az ablakom a "Klaneettitie" és a "Pelimanntie" sarkára néz (ezen utóbbi úton jár a 41-es és a 43-as busz), így egy átlagos "lakótelepi", közepesen forgalmas kereszteződés forgalmába nyerhetek betekintést. Felfigyeltem rá, hogy itt sokkal-sokkal több aluljáró van, mint otthon, és az ezekre jutó graffitik száma közelít a nullához. Mivel az ablakom is egy aluljáróra néz, napközben, ha ki van húzva a függöny, szinte mozizok, és várom, milyen figurák bukkannak elő belőle.

Klaneettitie 1 - az ablakomat nyíllal jelöltem.

Az aluljáró, és az ablakom az aluljáróból... :)

Az eredeti tervem az volt, hogy a környék lehető legtöbb buszmegállóját lefotózom, de ez igen nehéz feladatnak bizonyult, hiszen ezek csak alig 100-200 méterre vannak egymástól. Ezért inkább úgy döntöttem, az első itt töltött nap emlékére felkeresem a "Kantelettarentie" nevűt, itt kellett volna ugyanis leszállnunk Karthikkal a reptérről jövő buszról. Az útvonaltervező szerint ez épp egy kilométerre található innen, szerencsére most kapásból odataláltam, és útközben konstatáltam, hogy így vasárnapra teljesen kitisztult a levegő (persze az eső is jótékony hatással volt rá), és elég felemelő élmény ilyenkor a kellemes kialakítású sétautakon flangálni.

Természetesen aluljáró, ahol kell - a gonosz buszmegálló is meglett... :)

Nagy meglepődéssel tapasztaltam, hogy a megálló igazából közvetlenül a még csütörtökön meglátogatott, hatalmas Prisma áruház mögött van. (Igaziból azt is csak most vettem észre, hogy egy kisebb áruháznyi méretű kerti-facsemetés részleg is van mellette.) Ennek annyira megörültem, hogy csináltam róla fényképeket, mivel két Tomi nevű ismerősöm is kérte... :) Belül elvileg tilos fotózni, ezért csak sutyiban csináltam pár képet. Egyébként megfigyeltem, hogy itt mindenki eszméletlenül szabálykövető, és ez iszonyat jó hatással van az emberre abban a tekintetben, hogy maga sem mer áthágni még apróbb szabályokat sem. (Vagy ha például a kiírás ellenére mégis fotóz az áruházban, elég rossz érzés fogja el. :)) Egy apró példa - tegnap például hazafelé jövet a vonaton is vártam, hogy mikor jön oda a kalauz (tekintve, hogy a végállomásról indultunk). Meglepődésemre egyáltalán nem jött oda, viszont aki jegyet szeretett volna, szépen odahívta, és kért tőle. Otthon ez nehezen lenne elképzelhető.

A Prisma áruház - 4 képes panoráma. :)

A Prismát magam mögött hagyva úgy döntöttem, továbbhaladok a Prisma utcájában, a Kantelettarentién, és úgy érzem, jól tettem. Útközben találtam ugyanis éjfélig nyitvatartó boltot (bármikor jól jöhet :)), kellemes "lakótelepi" házakat, és ráakadtam Kannelmäki "bevásárlóközpontjára" is, ami egy régebbi típusú, otthonihoz hasonlító boltkupac. Itt is van R-kioski, Market, sőt, Nordea bankfiók, videotéka, emellett számtalan kocsma és gyrosos-"kebabos" is. (Egy átlag gyrostál kb. 7-8 euróba kerül ezekben, egyszer majd mindenképp bepróbálkozom.) Továbbá itt már találtam olyan buszmegállókat, ahol a központba tartó, '02N' jelzésű éjszakai járat is elhalad. (Szintén, bármikor jól jöhet. :))

A Kannelmäen Ostoskeskus - alapjában véve egy tér, amin körben boltok vannak.

Itt hirtelen úgy kezdtem érezni, eljött az ideje, hogy megkóstoljak egy igazi, rendes, finn csapolt sört. Az egyik szimpatikus kocsmába be is tévedtem, ahol az első szembetűnő dolog az volt, hogy nem füstfelhőben kellett gázolni. Habár a pontos szabályozásnak még nem néztem utána, itt még az utcán sem dohányzik senki, bár jópár embert látni meggyújtatlan cigarettával a szájában sétálni - valószínűleg épp a dohányzásra kijelölt helyre tartván. Elővigyázatosságból inkább csak egy pohár sört kértem, ami egyébként elég finom volt. Három eurót kértek érte.

Először az ára, utána az íze miatt nyeltem nagyot.

Összességében, ha egyszerűen kéne leírni, egy lakótelep közepén lakom. Mégis úgy érzem, hogy ez túl degradálóan hangzik, már csak azért is,  mert otthon erről a legtöbb embernek tízemeletes házak rengetegje jut eszébe. Belegondolva, a környéken a mi házunk az egyik legmagasabbnak mondható (ez azt hiszem tízemeletes), de a legtöbb ház csak 6-7 emelet magas, és egyáltalán nem egy kaptafára készültek. Mindegyik egy picit másképp néz ki, és ez egy olyan fajta változatosságot csempész a környezetbe, hogy az embernek eszébe sem jut az, mennyire a funkcionalitás jegyében készültek. Emellett már a tervezésnél is figyeltek arra, hogy megfelelő méretű zöld terület maradjon a házak között, ami egyfajta parkos-erdős-sétautas zónát jelent, ezek láttán pedig úgy érzi az ember, nem is lakó-, hanem üdülőövezeten van. Utamat folytatva egy iskolára, és egy igazán aranyos és rendezett játszótérre akadtam.

"Üdülőtelepi" életkép Kannelmäkiból.

Nagyon kellemesek a zöldterületek - unokaöcsém mit nem adott volna egy ilyen bulldózerért a játszótéren!

A környéken járkálva, már korábban is figyelmes lettem két dologra. Az egyik, hogy ahogyan saját címemnél is feltűnt, a betűjelzések itt csaknem az összes helyen szerves részét képezik a címeknek. Ez azt eredményezi, hogy a nagyobb háztömbök, lépcsőházak esetén nem mindig evidens, hogyan haladnak körbe az ábécével. Hát, pont emiatt tesznek ki ilyen helyekre a falra vagy külön kis lábakra egy-egy táblát, amin helyszínrajzszerűen rajta van, pontosan merre érdemes indulni az adott lépcsőházhoz. Mint minden más ebben az országban, ez is nagyon helyénvaló módon van megoldva, nincsen összefirkálva, letördelve, lelopva.

Helyszínrajz falon és lábakon.

 
A másik dolog, hogy az utcáknak nem is a finn, de a svéd megnevezéséből lettem figyelmes arra, hogy mintha valamiféle ívre lennének ezek felfűzve. A saját utcám például finnül Klaneettitie, svédül Klarinettvägen. Az ablakommal szemben lévő utca Pelimannintie, svédül Spelmansvägen. Ez még nem is lett volna olyan gyanús, de a két sarokra lévő Soittajantie (Musikantvägen), és az egy sarokra lévő Trumpettitie (Trumpetvägen) után már leesett: ezek mind-mind hangszerek. Álljon tehát itt egy lista, amúgy magyarosan! (Köszi, Google Translate!)

• Klaneettitie - Klarinettvägen - Klarinét út
• Pelimannintie - Spelmansvägen - Hegedűs út
• Soittajantie - Musikantvägen - Zenész út
• Kantelettarentie - Kanteletarvägen - Hárfa út
• Trumpettitie - Trumpetvägen - Trombita út

Még jó, hogy otthon, Kecskeméten a környékünkön a legtöbb utca zeneszerzőkről van elnevezve. Mintha hazajöttem volna. :)

A séta zárásaként úgy döntöttem, fordulok egyet a városba a 43-as busszal, hiszen mindig itt jár el az ablakom alatt. A megállóban egy finn srác várakozott, és mikor látta, hogy a menetrendet bújom, mondott valamit finnül. Miután jeleztem, hogy nem értem, angolul elegyedtünk szóba, mondta, hogy a busz mindjárt jön. Miután látta a fényképezőt a nyakamban, megkérdezte, hova valósi vagyok, mi járatban vagyok erre. Míg megjött a busz, egész jót dumáltunk, és baráti kézrázással váltunk el. Azt hiszem, kezdek beilleszkedni, vagy úgy is fogalmazhatnék, kezdenek befogadni?... :)

Csippantós masina a buszon, csak hogy ilyet is lássatok - a végállomás Elielinaukio, háttérben a vasútállomással.

Most nem időztem sokat odabenn, az első ellenjárattal jöttem is visszafelé, és hogy még szívjak egy kis friss levegőt, a Prismánál leszálltam. A parkolójában találtam egy nagy szelektív hulladékgyűjtő telepet, ahol a következő hulladékok tárolására szolgáló konténerek voltak: ruhanemű, nylonzacskó, üveg, fémdoboz, kartonpapír, újságpapír, szárazelem. Egyébként a szállás előtt is vannak szemetesek (természtesen szelektívek), bár ahogy láttam, ott organikus, lebomló hulladék tárolására szolgáló konténer is van. Apropó, le is viszem az első adag szemetet! :)

"Üdülőtelepi" idill: játszótér békés kiülővel (otthon szerintetek meddig lennének ott a székek?) - mókus a fa tetején.