Otaniemi

Az elmúlt napok eszeveszettül fárasztó rohanása után úgy döntöttem, hogy ma csupán három dolgot szeretnék: 1. rendesen szétnézni az egyetemen, 2. meleg ebédhez jutni, 3. bankszámlát nyitni. Reggel - a pihenés jegyében - kivételesen nem állítottam be ébresztőt, és ahogy az már csak szokott lenni ilyenkor, természetesen magamtól felébredtem. A nagy "lazulás" jegyében nem a 8.50-es, hanem az eggyel későbbi, 9.15-ös busszal mentem az egyetemre. (Még szerencse, hogy más is várt a megállóban, mert egyébként nem értem volna el, ugyanis a csúcs levonulása utáni relatív nyugalmat kihasználva már 9.13-ra ott volt... :) ) Először az egyetem főépületét rohamoztam meg, tegnap már jártunk futólag, de rendesen nem volt időm szétnézni.

Érkezésemkor épp madarak csipegettek a réten.

Azt már mondanom sem kell, hogy ugyanazt a tisztaságot és rendet tapasztaltam itt is, mint bárhol másutt eddigi napjaim során. Belopóztam egy előadóterembe is (azt hiszem, az épület második legnagyobbjába), és nagy megnyugvással tapasztaltam, hogy itt például kényelmes "bőrfotelekből" lehet hallgatni az előadásokat, és a kihajtható asztalka is megfelelő méretű a kényelmes íráshoz.

A főépület aulája.

Ízelítő az előadóteremből.

Miután körbesétáltam a főépületben, úgy döntöttem, megkeresem a karom épületét. Mivel Karthik is ide jár órákra, a múltkor messziről már megmutatta, melyik az, de ma személyesen is ellátogattam, hogy jövő pénteken (amikor elvileg itt lesz szervezett programunk) már minden gördülékenyen menjen. Az épület külső megjelenését tekintve az I épülethez hasonló (bár valószínűleg csak a téglaborítás mondatja ezt velem). Nagyon messzire már nem merészkedtem be, de ennyi is elég volt ahhoz, hogy felfigyeljek egy apróságra, a portánál kihelyezett "Feedback for builders" dobozra. Feltételezem, itt lehet szöveges véleményt alkotni az épülettel kapcsolatos dolgokról... hát, ilyet se sűrűn látunk otthon!

Szép virágok az épület előtt, véleménygyűjtő doboz belül.

A térkép birtokában úgy döntöttem, ha már az ezer tó országában vagyok, vizet szeretnék látni. Ígyhát utamat a vízpart felé vettem, és egy nagyon kellemes, erdei sétaútra bukkantam, ami a kampuszt és a kiszolgáló épületeket, lényegében az Otamieninek helyet adó földnyelvet futja körbe. Ezen több mint egy órát sétáltam, és kifejezetten kellemes érzés volt azt tapasztalni, hogy csupán pár lépésre a sulitól a Szlovákiában tapasztalthoz hasonló friss levegőt, fenyőillatot szippanthatok magamba.

Az egyetem "földnyelve" (Forrás: Google Maps).

A sétaút és a vízpart.

A séta rendesen kivett belőlem, ráadásul az idő is dél felé járt, így már rendesen meg is éheztem, ezért úgy döntöttem, visszatérek a főépületbe, és megkeresem a menzát. Karthik korábban említette, hogy az egyetemi menzákon a diáktagságom révén 2,6 euróért ehetek menüt, így bizakodva, minden bátorságomat összeszedve bementem. Próbáltam érdeklődni, hogy mégis mit "merjek" ezért az árért a tálcámra pakolni, majd végül az alább látható ebédet lapátoltam össze magamnak. Azt kell mondanom, így, hogy magam szedhetem ki az ennivalót a tárolókból, emberi áron lehet elég emberes adaghoz jutni.

A rizsen paradicsomos-pulykás szósz - finom volt!

Az eredeti tervem az volt, hogy a szállásadó HOAS bankjában, a Samppo Pankki-nál nyitok számlát, mivel a lakás bérleti díját átutalással, egy finn bankszámlára kell fizetnem. Mivel otthon bankon belül olcsóbb az utalás, egy ideje már ennek a banknak a fiókjait keresgéltem, és tegnap be is mentem az egyikbe. Ott meglepődtek, hogy minek akarok négy hónapra számlát nyitni (minek?... mert otthonról egy külföldi utalás 7,11 euróba kerül!...). A sikertelen próbálkozás után ma a kampuszon, sétálgatás közben fedeztem fel a Nordea Bank egy kihelyezett fiókját, ami kb. úgy illeszkedett oda, mint az Erste Bank fiókja a Goldmann Menza alá. Gondoltam egyet, vesztenivalóm nincs, benézek. Szerencsémre a fiók leginkább a hozzám hasonló nemzetközi hallgatók fogadására volt berendezkedve, csaknem minden szükséges felirat kinn volt angolul is, és a benn dolgozó fiatalok is kifogástalanul beszéltek angolul.

Az első kérdésem az volt, mennyibe fáj nekem számlát nyitni náluk. Kiderült, hogy annak köszönhetően, hogy 29 évnél fiatalabb vagyok, semmibe. Sőt, ingyen kaphatok bankkárytát (mondjuk csak Visa Electront). Ami viszont igazán meglepett: teljesen ingyenes a készpénzfelvétel bármelyik automatából, és nemcsak a bankon belüli, hanem bármely finn bankszámlára kezdeményezett utalás is teljesen ingyenes! Azért igyekeztem elolvasni az apróbetűs részt is, mielőtt aláírtam a szerződést... :)

Külföldön is számlatulajdonos lettem!

Mivel a bankban a saccolt 1,5 óra helyett kb. 20 perc alatt végeztem (hiába, szokni kell még, hogy itt gördülékenyebben mennek a dolgok), a kiszemelt, hazafelé tartó csatlakozásomig még sok idő volt. (A lakás és az egyetem között járó, 512A buszjárat ugyanis csak hétköznapokon, és akkor is csak reggel és délután közlekedik.) Mindenesetre úgy döntöttem, megpróbálok átszállással hazajönni, így az első alkalmas busszal elmentem Leppävaara-ba. (Itt szálltam át az IKEA-ba menet is.) Ahogy leszálltam a buszról, konstatáltam, hogy még bő félórát kell a peronon várnom a járatom érkezéséig. Leppävaara viszont (mint ahogy azt már tegnap is tapasztaltam) egy kitűnő átszállóhely a "commuter train"-re (bejárók bejutását segítő vonat), és a buszmegállóban éppen villogott is a 13.25-ös időpont, amikor egy "U" jelzésű vonat indul Helsinkibe. Gondoltam, így a harmadik nap derekán már ideje lenne bejutni a belvárosba is, így úgy döntöttem, jobb ha iszkolok (így tett egy velem együtt leszálló úriember is). Szerencsére mindketten sikeresen elértük a mindössze 3 kocsiból álló, kis piros vonatot.

A kocsik persze tömésig tele voltak (az első megállóig még ülőhelyem sem volt), de az élmény még így is eléggé magáért beszélt... Pár másodpercnyi utazás után tűnt fel, hogy a szerelvény nem zörög, nem csattog, nem kattog. Egyszerűen semmi zajt nem hallani utazás közben. A velem együtt utazók minden bizonnyal jót nevettek rajtam, mert az ablakra tapadva néztem, épp merre járunk, és vártam, hogy Helsinki megállóhelyre érjünk.

A Helsinki vasútállomás egyik peronja, háttérben egy óriáskerék...!

Az eredeti tervem az volt, hogy az első alkalmas 'M' jelzésű vonattal vissza is jövök itthonra ("Kannelmäki" megállóhelyre), de gondoltam, ha már ott vagyok, kinézek a pályaudvaron kívülre is. Vesztemre épp egy buszállomás várt a kijáratnál, és ki is szúrtam egy buszt (a 42-est), amire nagy betűkkel "Kannelmäki" volt kiírva. Gondoltam, erről lehet, hogy több mindent látok, mint a vonatról, így - mivel épp indulni készült - mindenféle gondolkodás nélkül felszálltam rá. (A 41-es és a 43-as buszokat nap mint nap látom az ablakomból, gondoltam, ez sem mehet nagyon másfelé.)

A tervem részben bevált: míg a városon belül haladtunk, kiszúrtam például a Finn Nemzeti Múzeumot, és láttam néhány szép épületet, de relatíve gyorsan a gyorsforgalmi útra értünk. Onnan kezdve azon kezdtem el gondolkodni, hol is kell leszállnom...?

A Finn Nemzeti Múzeum épülete a buszból.

Mivel fogalmam sem volt, milyen megállóhelyeken áll meg a busz, jobbhíján a végállomásig utaztam. Megérkezve a környék ismerősnek tűnt, már csak azért is, mert tegnap a Prismába menet már láttam  Kannelmäki vonatmegállót, és az a busz végállomásához is odalátszott. Jobbhíján toronyérzékkel erre indultam, és megállapítottam: lehet egy kisebb méretű állomás is rendezett, virágokkal díszített, és legfőképp, makulátlanul tiszta.

Kannelmäki vasúti megállóhely.

És hogy nem bánt-e, hogy csak alig 5 percet töltöttem a belvárosban?... Már hogyne bántana! :) Azt hiszem, holnap ismét arrafelé veszem az irányt, de már reggel és útikönyvekkel felvértezve. És hogy mit is csináltam az utóbbi  majdnem 5 órában...? Ezt a blogot raktam össze Nektek, és igyekeztem feltölteni az utóbbi 2 nap eseményeivel. Mostantól igyekszem inkább rendszeresen, és nem tömbösítve jelentkezni!