Irány az egyetem - de hogyan?...

Karthikkal abban egyeztünk meg, hogy az érkezéssel és bejelentkezéssel kapcsolatos teendőket amint lehet, szeretném letudni. (Már csak azért is, hogy a tömegközlekedést mihamarabb diákáron vehessem igénybe.) Ennek fényében meghagyta, hogy reggel az 512-es busszal menjek az "Alvar Aalon Puisto" nevű megállóhelyig, ami lényegében már az egyetem területén van. Szerencsére a tömegközlekedési vállalat honlapja elég jól meg van csinálva, címtől címig és megadott időpontra tervez. Apró tájékoztató térképeken még azt is megadta, hogy az itthoni címemről merrefelé kell sétálni a buszmegállóhoz, ami egyébként az egyes körgyűrű mellett található. A 8.50-kor induló buszt sikerült elcsípnem, és abban hitben, hogy utolsó alkalommal váltok készpénzért menetjegyet, kicsengettem a 4 eurós viteldíjat is.

Kellemes sétaút a buszmegálló felé.

A buszmegálló neve finnül és svédül, valamint a hivatkozási szám.

A megadott buszmegállótól nem messze futottam össze Karthikkal, és már meg is rohamoztuk az AYY irodát (Aalto-Yliopiston Ylioppilaskunta, azaz Aalto University Student Union, vagyis a "helyi EHK"). Itt lehet a fél évre 46 eurós tagsági díjat befizetni. Habár az összeg elsőre soknak tűnik, szívesen rááldoztam, mivel ezáltal vehetem igénybe kedvezményesen a tömegközlekedést és az egyetem menzáit, valamint ha a szükség úgy kívánja, az egyetemi orvosi ellátás költségeit is fedezi. (Meg persze, kaptam frankó naptárat és térképet ajándékba! :)) Az AYY irodából az egyetem névadója, Alvar Aalto által tervezett, karakteres megjelenésű főépületbe vezetett utunk.

A főépület, körötte park és fenyőfák.

A nemzetközi kapcsolatok irodájában három űrlapot kellett kitölteni: egy hallgatói adatlapot, egy diákigazolvány- és egy számítógépes hozzáférés igénylő papírt. Az egész procedúrából a papírok kitöltése vette el a legtöbb időt, az angolul kitűnően beszélő adminisztrátorhölgy mindenről tájékoztatott, rögzítette adataimat. A diákigazolvány kb. 2-3 hét alatt készül el, addig a befizetést igazoló blokk felel meg az ideiglenes igazolványnak. Kaptam iskolalátogatási igazolást, egy jó vastag könyvet, amiben az összes ősszel induló kurzus benne van, és egy papírt, amivel jogosulttá váltam személyre szóló utazási kártya (Travel Card) igénylésére. Néhány perccel később és egy emelettel lentebb már készítették is a számítógépes azonosítómat, lett emailcímem, és hozzáférésem az egyetemi számítógépekhez. (Amikről példának okáért tök ingyen lehet nyomtatni...!)

Az azonosító gyors beszerzésén felbuzdulva Karthikkal elbuszoztunk kiváltani az utazási kártyát. (A megváltott jegyek 80 percig érvényesek átszállásal együtt is, és mivel ennél kevesebb idő alatt végeztünk az egyetemen, a reggeli jeggyel utazhattam is tovább... jó, mi?) Potom 5 eurós kártyadíjért kaptam egy egyedi Travel Cardot, amire 44,5 euróért fel is töltöttek egy 30 napos, kétzónás bérletet. Ezzel a bérlettel tetszőleges számban utazhatok keresztbe-kasul Helsinkiben, Espooban és Vantaaban is. A szállásom Helsinkiben, az egyetem Espooban, a reptér pedig Vantaa régiójában van, így ezekre a helyekre - ha jól vettem ki - eljuhtatok a bérletemmel, mindössze annyit kell tennem, hogy felszállás után az ajtóban lévő terminálon "lecsippantom" a kártyát. A díjmérséklés nélküli négyeurós viteldíjhoz képest azért felüdülés volt ennyi pénzért hozzájutni egy havibérlethez. Azt pedig inkább nem számolom ki, otthon hány hónapig utazgathatnék ezért... :)

A Travel Card, kék színű tokjában.

A második nap tanulságai közé tartozik még, hogy a kártyának nem hiába van rikító zöld színe. A buszmegállók ugyanis sokszor gyorsforgalmi utak mentén vannak, és általában egynél több buszt is kiszolgálnak. Így a vezető számára nem nyilvánvaló, hogy a megállóban várakozók rá vagy egy másik buszra várnak. :) Mint azt bizonyára már kitalálhattátok, én is megszívtam ezzel, hiszen mikor láttam közeledni a buszt, széles mosollyal a padka szélére sétáltam az embertömegből, és "pestiesen" próbáltam szemkontaktust teremteni a sofőrrel. Azt, hogy észrevett-e, már soha nem fogom megtudni, de lassítás nélkül húzott el a belső sávban... :) Mivel a következő busz fél órával később jött, volt alkalmam kicsit megfigyelni a metodikát: ha szeretnéd, hogy a busz megálljon, le kell inteni, kb. mint egy taxit. Ezt legpraktikusabban kézzel lehet megtenni, és mivel az ember a buszra várva általában kezében szorongatja a kártyát, én ezzel hoztam összefüggésbe a színt.

Egy busz leintésére alkalmas testpozíció.