A pukigátló

Miután szerencsésen összeszedtem a poggyászt, már csörgött is a telefonom. Karthik volt az, a tutorom, aki történetesen Indiába valósi, és egy évvel ezelőtt jött Finnországba. Mint a CV-jéből megtudtam, az egész mesterképzést az Aalto Egyetemen csinálja, ráadásul épp "kommunikációs mérnök" (communications engineer) szakos - ez az a képzés, aminek a tárgyaiba én is bele fogok hallgatni ittlétem alatt. Karthik egy jó előre megküldött meghatalmazás révén már előre felvette a kulcsaimat. (Mivel a gépem délután 3.55-kor landolt, én magam már nem értem volna el a 4-ig nyitva tartó HOAS irodát. A HOAS a szállást közvetítő cég neve... Igaziból rövidít valamit, de még nem volt lelkierőm utánanézni, mit... :) ) A kulcsokat átadta, és a megadott címet már el is kezdte beütni a telefonjába. Szerencsére éppen elcspítuk a kívánt irányba tartó 540-es buszjáratot.

Spéci kulcsok, stílusosan halacskás kulcstartóval.

Sajnálatos módon Karthik nem ismerős a környéken, ahol lakom. Emiatt történhetett, hogy egészen véletlenül egy megállóval hamarabb szálltunk le a kelleténél, és mire rájöttünk, hogy rossz helyen vagyunk, a busznak már hűlt helye volt... És innen kezdődött a feketeleves. Sejtettem, hogy még elég messze vagyunk, szerencsére a GPS révén azt is megtudtuk, hogy mindössze 2.4 km a távolság a szállástól. Karthik meglehetősen gondterheltnek tűnt, hogy rossz helyen szálltunk le, én pedig fiatal voltam és bohó, mikor felvetettem: akár sétálhatunk is!

Hosszú és kimerítő gyalogút elé néztünk, amit nem könnyített meg a nálunk lévő félmázsányi poggyász. Persze arra nem számítottam, hogy néhány - szerencsére csak maximum száz méteres - elkavarást is beviszünk a rendszerbe. A GPS által javasolt sétaút egyébként csendes, békés, nyugodt, aszfaltozott gyalogút volt. (Ha nem lett volna velünk a csomag, egész élvezetes séta kerekedett volna belőle. :)) A környezet természetesen hozzájárult lelki nyugalmamhoz. Útközben Karthik elmesélte, hogy Finnországban minden egyes felirat két nyelven szerepel: elsőként finnül, majd közvetlenül alatta-mellette svédül is. Ezt elsőre nehéz megszokni, de meglepődtem azon, hogy a svédből kevert angol-német tudással sokszor több mindent megértek. "Kivétel erősíti a szabályt": jót röhögtem, mikor az alábbi táblát megláttam. (Némi angoltudás birtokában a lelkesebb jelentkezők megfejthetik a poszt címét... :))

A pukigátló.

A menetet a sarkamon kívül (amit újfent elkezdett feltörni a bakancs) az ujjaim sínylették meg (amivel húztam a gurulós bőröndöt). Illetve, történt még egy sajnálatos veszteség: a bőrönd egyik kereke irreverzibilis változáson esett át... Éreztem én az utolsó párszáz méteren, hogy nagyon nehéz húzni, de ezt saját puhányságomnak tudtam be. Hiba volt, mivel mint kiderült, egy apró kavics szorult be a kerék mellé, és nem hagyta azt tovább forogni. A mellékelt képen hiányzó gumimennyiség így a szálláshoz közeli járdaszakaszon szétkenődve végezte... Béke poraira!

Rakatakatakarakataka - krdzssssss - krdzsssss - rakataka.